Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Lázár György: A magyarországi szlovák nemzetiségi oktatás intézményrendszerének kiépülése / 3–14. o.

alapvetően a múlt század második felében kialakult helyzetre vezethetők viszsza.

3 A dualizmuskori Magyarország az „egy politikai nemzet" koncepció jegyében nem ismerte el az ország területén élő más népek kollektív jogait, ugyanakkor az egyes nemzetiségekhez tartozó egyének számára az 1868. évi nemzetiségi törvény viszonylag széles körű nyelvhasználati jogokat biztosított, beleértve a nemzetiségek egyesületei és egyházai által felállított iskolákban az anyanyelven való oktatás lehetőségét is. A törvényt azonban - amint erre Mocsáry Lajos és a nemzetiségi politikusok is rámutattak - a gyakorlatban nem tartották be, sőt az 1870-es években a pánszlávizmus vádjának ürügyén az ÉszakMagyarországon működő szlovák gimnáziumokat bezárták. A történeti Magyarországon ezzel megszűnt a középfokú szlovák nyelvű oktatás. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása a magyarországi szlovák nyelvszigetek lakóinak életében is lényeges változásokat hozott. Azok a magyarországi szlovákok, akik eddig azonos államkeretben éltek anyanemzetükkel, határon túli szlovákokká váltak. Az alföldi szlovák települések pedig, melyek nyelvi szempontból korábban a ma Romániához és Jugoszláviához tartozó településekkel együtt viszonylag nagyobb összefüggő kompakt területet alkottak, olyan szórványtelepülésekké váltak, amelyeknek az anyanemzettel való kapcsolattartását a Horthy-korszak hivatalos nemzetiségi politikája tudatosan gátolta. Változás következett be az oktatáspolitikában is. A110478/1923. VIII. sz. VKM rendelet a nemzetiségi iskolák három típusát hozta létre: 1. kisebbségi tanítási nyelvű iskola, ahol a magyar nyelv kötelező tantárgy („A" típus), 2. vegyes tanítási nyelvű iskola, ahol a tantárgyak egy részét magyarul, másik részét anyanyelven tanítják („B" típus), 3. magyar tanítási nyelvű iskola, ahol a nemzetiségi nyelv rendes és kötelező tantárgy („C" típus). 1933/34-ben az országban 55 iskolában folyt szlovák nyelvoktatás. Ezek közül 2 vegyes tanítási nyelvű („B" típus), 53 pedig olyan magyar iskola volt, ahol a szlovák nyelvet tanították („C" típus).

4 A Horthy-korszak, bár deklarálta az anyanyelv és a nemzetiségi kultúra ápolására való jogot, a magyarosításra való törekvést nem adta fel. Erre mutat többek között, hogy szlovák anyanyelvű iskolát („A" típus) - noha arra a rendelet módot adott - nem létesítettek, hogy a gyerekek többsége számára még a „C" típusú iskolában folyó nyelvtanulás lehetőségét sem biztosították, nem szervezték meg a szlovák nyelvű pedagógusképzést stb. A bécsi döntések következtében jelentősen megnőtt a magyarországi szlovák lakosság száma, nemcsak a Csehszlovákiától Magyarországhoz csatolt területeken, de a Romániától és Jugoszláviától Magyarországhoz került szlováklakta településekkel is. Ebben az időszakban tovább folytatódott a Horthy-korszak egészét jellemző magyarosító politika, a nagyobb tömbökben élő szlovákokkal szemben burkoltan, a szórványtelepüléseken élőkkel szemben pedig nyíltabban.

5 *** A második világháborút követő időszak a nemzetiségek, így a magyarországi szlovákok életében is újabb sorsfordulónak bizonyult. Az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény és az 1947. évi párizsi békeszerződés kisebb módosításokkal lényegében az 1938 előtti országhatárokat állította vissza, aminek következtében az itt élő nemzetiségek, köztük a szlovákok száma jelentősen csökkent, ugyanakkor ismét nagyszámú 4