Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Hetényi Tiborné: Az önkormányzati levéltárak finanszírozása az 1990-es években / 42–51. o.

met fordított arra, hogy pályázati úton, szponzorok segítségét kérve növelje bevételeit, a lehetséges bevételi forrásokat maximálisan kihasználja. Megoldásnak találták azt is, hogy a költségeket megosztva közös kiállításokat, rendezvényeket, konferenciákat szervezzenek. Jó javaslatok hangzottak el - elvi lehetőségként - a bevételek bővítésével kapcsolatban, például élni lehetne: beiratkozási díjak (kizárólag csak a szakkönyvtárat használó kutatóknak); térítési díjak (olyan tevékenységekért, amely nem a levéltár törvényszabta kötelezettsége, építészeti-műszaki tervlapok másolata, dokumentumok, adatok felderítése, iratkezelési, raktározási vagy hasonló kérdésekben extra szakvéleményezés stb.) bevezetésével. Létszámfejlesztés a vizsgált időszakban 5 levéltárban volt. Általában 2-3 fő fejlesztést engedélyezett az önkormányzat. Kiemelkedően nagy bővülés Fejér megyében 9 fő és a fővárosi levéltárban 8 fő volt. Betöltetlen álláshely egyetlen intézménynél volt, 1 fölevéltárosi státus. Létszámleépítés 3 megyében fordult elő, 2-4 fő tekintetében. A fenntartó létszámcsökkentési kezdeményezése alapján a nyugdíjba vonultak létszámát nem engedték betölteni. Egy megyei levéltárban gazdasági összevonásra került sor a megyei könyvtár gazdasági részlegével. Az intézmény önállóságát lényegesen nem érinette, de a felügyeleti szerv által remélt megtakarítást sem eredményezte. Egy városi levéltár részben önálló szervezeti egységként működik, pénzügyi elszámolása külön szakfeladat a városi könyvtár költségvetésében. Feladati ellátásához - véleménye szerint - elegendőek a pénzügyi feltételek. A számszaki adatok elemzése során megállapítható, hogy a vizsgált időszakban egyértelmű a növekedés, de annak üteme, szerkezete és megoszlása az igazán meghatározó a levéltárak gazdálkodásában. A személyi juttatások és az ezekkel összefüggő, munkaadókat terhelő járulékok együttesen a működési költségvetés több mint a felét tették ki, esetenként azonban elérték a 80%-os részarányt is. Az összegek növekedését érzékeltetve: az 1997. évi tényleges kiadások az 1992. évi teljesítések közel háromszorosát tették ki. Az intézmények között nagy szóródás mutatható ki a bér és járulékai tekintetében, 42%-tól egészen 81%-ig terjedt a felhasználás. Természetesen ennek függvénye: a létszám, a létszám összetétele, kvalifikáltsága, az intézmény szervezeti struktúrája, a feladat nagysága, a bérbeállítási szint stb. A bérköltségek elemzése során a vizsgált időszak második, harmadik évétől jelentős emelkedés volt tapasztalható, mintha a Kjt. hatása igazán akkor érvényesült volna, vagy a törvényben előírtaknak akkor tudtak érvényt szerezni a levéltárak. Annál az intézménynél, ahol viszonylag magas volt a bér és járulékainak összege (70-80% közötti), a dologi kiadásokra jelentősen kevesebb jutott. Ez fordítva is igaz, ahol a személyi juttatás 50% vagy az alatti, ott a levéltárak figyelemreméltó felhalmozási, felújítási, beruházási tevékenységet folytattak. A dologi kiadások általában 20-30%-os arányban szerepeltek az intézményi költségvetésben. Kiemelkedően magas felhasználás - más költséghely rovására - négy helyen volt. Öt megyei intézménynél azonban 20% alatti a dologi kiadások aránya. Az ilyen belső szerkezeti aránytalanságra ügyelni kell, mert a bázisszemlélet miatt ez több éven át gyűrűzhet a költségvetésben, és komoly finanszírozási gondokat okozhat. A szakmai feladatok ellátására fordítható összeg a fő kiadási előirányzathoz viszonyítva alacsony, a fenntartási és egyéb kiadások emelkedésével aránya egyre szűkül. Általában a szakmai kiadások 3-9% között mozogtak az alábbi, kirívó esetek kivételével: egy megyei levéltár a 22,31%-os dologi kiadásából 17,18%-ot 48