Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Bán Péter: Az önkormányzati levéltárak kutatótermi és kutatóforgalmi adatai, 1993–1997 / 31–41. o.

Már a kutatótermek nyitvatartási rendje is annyira vegyes, hogy az már a nevetségesség határán mozog. Felsorom a leggyakoribb heti nyitvatartási időtartamokat: 16, 25, 27, 28, 30, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 37 és fél, 38 és fél, 39 és fél és végül 45 óra. A heti munkanapok rendjét ezek után meg sem kíséreltem tipizálni. A kutatószolgálat kezdete azért általában reggel 8 óra, bár itt is akadnak kivételek. A zárásidők ellenben végképp kaotikusak, talán csak a péntek déliek vagy kora délutániak közelítenek egymáshoz. Szombaton manapság már egyetlen területi levéltárban sem dolgoznak, s csak egy megyében merült fel erre vonatkozó kutatói igény. A hétfői nap elég sok intézményben a heti munkára való előkészületet „szolgálja". Ezzel már az ún. nem teljes értékű nyitva tartások ügyéhez érkeztem. Ez a kategória Somfai Balázs kollégánk találó kifejezése, de a válaszadók igen variábilisán értelmezték. Ide sorolódtak egyes levéltári rendezvények, főiskolai oktatási napok, ünnep előtti munkaidő-kedvezmények, nyári szabadságolási időszakok, sőt még ebédszünetek is. Mindenesetre a levéltári kérdőívek kitöltőinek őszinteségéről vall, hogy ezekről is írtak, legalábbis 12 levéltár esetében. Valamelyest rendszeres évi időszaki szünidő a levéltárak 45%-ában van, többnyire a nyári szabadságok kapcsán, ritkábban karácsony és újév között. A kutatóterem nyitva tartását illető bővítési igényről csak 4 esetben számoltak be az adatlapok, hétszer pedig szűkítési kényszerről is szóltak, de ez utóbbi fogalmat különféleképpen lehetett értelmezni. (Pl. összefüggésbe hozták a szabadságokkal, az épület-átalakításokkal, az ügyeleti szolgálat megszüntetésével.) Munkaidőn túli ügyeleti rendszert egyébként 10 levéltár említett, de megoldásának módját legtöbbször nem részletezték. A kutatótermek száma az ország önkormányzati levéltáraiban összesen 42, s ehhez még hozzá kell számítanunk a Békés és a Győr megyeieket. Átlagos méretük 54 m

2

; most már ki-ki ehhez viszonyíthatja saját kutatóhelyiségeinek nagyságát. Egy városi levéltár esetében van tudomásom arról, hogy a kutatóterem közös valamilyen más intézményi funkciójú helyiséggel; abban az esetben könyvtárról van szó. Egy megyei levéltár panaszolta csak, hogy két kutatóhelyiségét más levéltári célra is használni kényszerül. A férőhelyek átlagszámát nem kalkuláltam ki, s azt hiszem, hogy ennél sokkal lényegesebb információ az, hogy levéltáraink pontosan fele részben ítélték szűkösnek a jelenlegi kutatótermi alapterületeket. Speciális kutatóhelyiséggel mindössze 4 területi levéltár büszkélkedhet. Ezek egy kivétellel mind mikrofilm-leolvasó helyiségek. Szó szerint értendő az a tény, hogy nem „fényes" a kutatótermek megvilágítottságának átlagos helyzete. Pontosan 50%-os arányban szerepelt az adatlapokon, hogy a nappali mesterséges fény nem kielégítő erejű, a mesterséges világítótesteket is 10 levéltári részleg kutatótermi felügyelője tartja nem megfelelőnek, magyarul szemrontónak. A szellőztetés mindenütt nyílászárókon keresztül oldódik meg. Kérdés, hogy ez milyen körülményeket idézhet elő az ott kutatók számára egy zsúfolt helyiségben, s különösen fűtési idényben. Atechnikai eszközök sorában teljesen hiánytalanul csak a fénymásológépek vannak meg mindenütt, de mindössze 4 olyan kutatóhely van az országban, ahol kizárólagosan kutatási szolgáltatási célgép áll rendelkezésre. Természetesen még egyik ilyen masina sem számítógéppel vezérelt. Mikrofilm-leolvasó két helyen egyáltalán nincs, és 6 adatközlés szólt a berendezések elavult voltáról. Olyan, amelyik beépített fénymásolóval rendelkezik, egyetlen egy található: Budapest Főváros Levéltárának egyik kutatótermében. 38