Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Bán Péter: Az önkormányzati levéltárak kutatótermi és kutatóforgalmi adatai, 1993–1997 / 31–41. o.

Számítógép-terminál a beszámolók szerint 13 helyen van kiépítve. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a leginkább hiányolt technikai berendezések között két gépcsoport fordul elő leggyakrabban a kérdőíveken. Az egyik a számítógép általában, a másik a számítógéppel, illetve fénymásolóval összekapcsolt mikrofilm-leolvasó. Fototechnikai laborral 4 levéltár rendelkezik. A technikai eljárásokkal kapcsolatos iratvédelmi rendelkezések ilyen vagy amolyan formája 3 levéltár kivételével mindenütt léteznek, de a múlt évi vándorgyűlés éppen ezt is tárgyaló témája ellenére a gyakorlat még mindig változatos képet mutat. Viszonylag egységesnek az mondható, hogy a sérülékeny köteteket, jegyzőkönyveket óvják a fénymásolástól, néhol az okleveleket, térképeket, tervrajzokat, általában a feudális kori iratokat is. Van azonban olyan levéltár, ahol éppen ellenkezőleg: a fotózástól védik a fényre érzékenynek tartható irattípusokat. Egyik helyen a restaurálandó, másutt a már restaurált anyagokat tartják távol a kutatóktól, illetve a fénymásolóktól. -Alegfeltűnőbb azonban az volt a kérdőívek átnézésekor, hogy igen sok levéltár semmiféle állagvédelmi koncepcióról nem tudott beszámolni. A kutatói referensek helyenkénti létszáma természetesen igen tág határok között mozog, 1-től a 10 fő felettiig, ami önmagában semmit sem mond, hiszen eltérő iratmennyiségek és iratfajták referenciájáról van szó. Ennél többet árul el saját magunkról, hogy a referens levéltárosok között majdnem mindenütt vannak latin és német nyelvismerettel rendelkezők. Nemzetiségi nyelvtudásról viszont csak 3 helyen szerezhettem tudomást. Elutasított kutatási kérelemről mindössze 5 adatközlés tett említést. Három esetben személyiségi jogi és adatvédelmi okok indokolták az elutasítást, két levéltárnál pedig anyagvédelmi szempontok, illetve az iratok rendezetlensége. Az a gyanúm, hogy az utóbb (őszintén) leírt tényező máskor, másutt is létezhetett, csak nem öltött manifesztált formát. (Pl. segédletek híján a kutatónak nem is lehet ismerete egyes iratok meglétéről.) Elutasítással kapcsolatos kutatói fellebbezés egy megyei levéltárban és egyetlen egyszer fordult elő 5 év alatt, amely ügyben egyébként kétségkívül a levéltár vezetésének volt igaza - azaz ilyen szempontból kedvező lehet a társadalmi kép a területi levéltárakról. 5. A kutatóforgalom tematikus megoszlásának felmérésével eredeti célom az lett volna, hogy képet kaphassunk arról, hogy az egyes levéltárakban őrzött különféle irategyüttesekből milyen mennyiségben, milyen munka-ráfordítási arányokban kell a kutatókat kiszolgálni, azaz tudjunk valamit arról, hogy hol érdemes fejleszteni a referenciákat, finomítani a segédleteket, biztonságosabbá tenni az anyagvédelmet stb. Már jeleztem, hogy ezt a célt nem egyszerűen azért nem sikerült elérni, mert a levéltáraktól érkezett adatok hiányosak voltak, hanem elsősorban az általam elkövetett táblázatszerkesztési hibák miatt. Ezek közül csak néhányat említek, mintegy tanulságul: nem vettem számításba a több korszakot átölelő helytörténeti témákat; figyelmen kívül hagytam az anyakönyvi és a mikrofilm ékről végzett kutatást; a könyvek-folyóiratok olvasása - ha egyáltalán követhető - összekapcsolódhat az iratokban folyó kutatással; a sajtó nem minden levéltárban különül el az iratanyagtól stb. - és nem is említem, hogy egy statisztikus milyen hibákat sorolhatna fel. Végül nem csoda, ha a levéltárak szinte tetszésük szerint töltötték ki a táblázat rovatait; voltak, ahol a kérőlapokon, kutatási naplókon kívül az őrjegyeket is feldolgozták, de voltak, ahol rövid töprengés után félretették, illetve üresen visszaküldték. Az 5. kérdőpont szerény eredményét az alábbi táblázat foglalja össze: 39