Levéltári Szemle, 48. (1998)
Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - HÍREK - Hudi József: A Magyar Levéltárosok Egyesületének konferenciája a gyűjtőterületi munkáról / 55–58. o.
A Magyar Levéltárosok Egyesületének konfer enciáj a a gyűjtőterületi munkáról A Magyar Levéltárosok Egyesületének választmánya 1997. szeptember 2-án Budapesten megtartott ülésén határozta el, hogy évente egy-két alkalommal szakmai konferenciát rendez a legfontosabb időszerű kérdések megvitatására. Ezzel egy régi kívánságnak tett eleget, mivel köztudomású, hogy az évente tartott vándorgyűléseken kevés idő jutott a fajsúlyos levéltárelméleti és módszertani-gyakorlati kérdésekre. Az első konferenciára „A gyűjtőköri szervjegyzék és iratbeszállítás problémái a rendszerváltás után" címmel 1997. november 26-án került sor a Magyar Országos Levéltár Hess András téri épületének Deák-termében. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen: a szervezőknek gondolnia kellett arra, hogy a vidéki levéltárosok, levéltári kezelők és érdeklődők számára is jól megközelíthető helyen legyen a rendezvény. A zsúfolásig megtelt ülésteremben elsőként Erdmann Gyula egyesületi elnök emelkedett szólásra. A résztvevők köszöntése után röviden vázolta a magyar levéltárügy jelen helyzetét, kiemelve, hogy az 1990-es években bekövetkezett társadalmi-politikai változások és azok jogi szabályozása (privatizáció, csődtörvény, kárpótlás stb.) tovább növelte a levéltárak lépéshátrányát. A hatalmas változásokkal ugyanis a levéltárak nem tudtak lépést tartani, maradandó értékű iratok nagy tömege semmisült, semmisülhet meg. Sárközi János (MOL, Budapest) „Illetékességi és gyűjtőkör a változó gazdaság tükrében" címmel tartott előadást. Történeti visszapillantásában fölvázolta, hogy a magánirattárak helyzete 1945 előtt rendezetlen volt, a cégeket (vállalatokat, pénzintézeteket) semmi sem kötelezte arra, hogy irataikat közlevéltárban helyezzék el. Az 1946-1948 közötti államosítás során nagy tömegű gazdasági iratanyag vált gazdátlanná, melynek elhelyezéséről gondoskodni kellett. E feladatnak igyekezett megfelelni az 1953 és 1961 között működő Központi Gazdasági Levéltár. Az 1960-as évektől kezdve a MOL, a fővárosi és a megyei levéltárak is nagyobb mennyiségű gazdasági iratanyagot vettek át, de a pontos illetékességi-gyűjtőköri elhatárolásra csak 1969-ben, a levéltári területet szabályozó rendeletek kiadásával, ül. a két évvel későbbi LÜSZ vonatkozó rendelkezései értelmében került sor. Az 1970-es 80-as években minisztériumi utasításokkal részben újrafogalmazták a levéltárak közötti illetékességi-gyűjtőköri elhatárolást, s ezek a változások a gazdasági iratok tekintetében kikezdték a levéltáros szakma egyik legfontosabb alapelvét, a fondegység elvét. Az elmúlt években a korábbi szocialista vállalati struktúra felbomlott, a piacgazdaság és az annak megfelelő infrastruktúrára kiépült. A levéltáraknak egyszerre kellett figyelniük a csődbe 55
