Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - HÍREK - Hudi József: A Magyar Levéltárosok Egyesületének konferenciája a gyűjtőterületi munkáról / 55–58. o.

menő régi és a gombamód szaporodó új gazdasági szervekre. Álláspontja szerint a levéltárak az 1995. évi levéltári törvény életbe lépésével továbbra is jelentős jogosítványokkal rendelkeznek a tartós állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok iratai, ül. a privatizált vállalatok állami tulajdonú időszakban keletkezett dokumentumai archiválását illetően, de a lehetőségekhez mérten nem szabad feladni a kapcsolattartást a jelentősebb magáncégekkel sem. Horváth J. András (Budapest Főváros Levéltára) „Az államigazgatás területi szakszerveinek gyűjtőköri problémái" címmel a rendvédelmi szervek (rendőrség, tűzoltóság, vám- és pénzügyőrség), valamint a dekoncentrált államigazgatási szervek iratkezelésének szabályozásáról beszélt, és a fővárosi szervlátogatások tapasztalatait összegezte. Megítélése szerint a belügyminisztérium felügyelete alatt álló szervek iratkezelési szabályzatai, irattári tervei a szabályok formális betartására épülnek, nem tükrözik megfelelően az ügyviteli hierarchiát. Az irattári tervekben keverednek az ügyviteli és történeti szempontok. A főhatóságok által elkészítendő új központi irattári terveknek jobban kellene illeszkedni az egyes szervtípusokhoz, azok ügyköreihez, s áttekinthetőbbeknek kellene lenniük. Alföldi Vilma (Népjóléti Minisztérium) korábbi munkahelyének, a MOL 1945 Utáni Gazdasági Kormányszervek Osztályának elmúlt években végzett gyűjtőterületi munkáját értékelte. Az osztály 5 minisztérium, 20 jelentősebb szerv (pl. APEH, Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, Szerencsejáték Felügyelőség, Tőzsdefelügyelőség stb.) levéltárérett iratanyagának átvételét készítette elő, ül. végezte el. Munkájukat megnehezítette, hogy a rendszerváltás időszakában a minisztériumok szervezetileg és iratkezelésükben is változtak. Teljes számítógépes ügyiratkezelést csak a pénzügyminisztérium valósított meg, a többi minisztériumban a hagyományos és részben számítógépes ügyiratkezelés ötvöződik. A minta irattári tervezetek több alternatívát kínálnak, de véleménye szerint minőségileg nem jelentenek előrelépést az iratkezelés színvonalát illetően. 1998-ban nem kis gondot jelent a megszűnő Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal anyagának elhelyezése, amelyből jelenleg mintegy 10% lenne selejtezhető. Az átalakulás a kutatóintézeteket is érintette, egy részük ma gazdasági társaságként tevékenykedik, így a gyűjtőmunkát a kormányszervek osztályának és a gazdasági szervek osztályának össze kell hangolnia. A konferencia második részében a területi levéltárak gyűjtőterületi munkájáról kaphattunk képet. Takács Edit (Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára) a Gyulán megtartott alföldi levéltári szekcióülés tapasztalatait összegezte. Előadásából kitűnt, hogy a kárpótlási ügyekkel leterhelt levéltárak nem tudtak megbirkózni a szerveknél lévő nagy mennyiségű maradandó értékű iratanyag archiválásával, amely számos tényezővel magyarázható. A privatizációval a gazdasági szervek javarésze kikerült a levéltárak látóteréből, ami a szocialista korszak történeti forrásai egy markáns csoportjának megmaradását veszélyezteti. (Tanulmányát lásd a Levéltári Szemle 1998. évi 1. számában). Jároli József (Békés Megyei Levéltár) a gyűjtőköri szervjegyzék összeállításának elvi-módszertani problémáiról beszélt. E munkában a Békés Megyei Levéltárban a levéltári kezelőtől az igazgatóig mindenki részt vett. Segédeszközként a korábbi nyilvántartások mellett a jogszabályokat, cégközlönyöket, bírósági értesítéseket, de még a telefonkönyvet is felhasználták. A nyilvántartás összeállításakor a fondjegyzék beosztását követték, benne a potenciális ügyfeleket is feltüntették. A korábban értékhatár alattinak minősített általános iskolákat szintén felvették a szervjegyzékbe. A következő 56