Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - MÉRLEG - H. Németh István: Nagy István–F. Kiss Erzsébet: A Magyar Kamara és egyéb kincstári szervek. Bp., 1995 / 47–49. o.

jának [Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig Bp., 1946.] felhasználásával - ismerteti meg az olvasót, majd ezt követően a 18-19. századi kamarai igazgatást feldolgozó korábbi munkája [Nagy István: A Magyar Kamara, 1686-1848 Bp., 1971.] alapján rajzol a Magyar Kamara működéséről, felépítéséről, ill. azok változásairól hiteles, ámbátor a Habsburg kormányzattal kapcsolatban kissé elfogult képet. Ezt követi - főként Paulinyi Oszkár és Szűcs Jenő szakavatott tollából - a Magyar Kamara 1528-tól 1772-ig tartó első korszaka alatt keletkezett irategyüttesek leírása, amely során a szerzők az egymást követő állagokat oly módon mutatják be, hogy abból az iratok felépítése és történeti fontossága mellett megismerhető az egyes állagok egymáshoz való viszonya, kapcsolódási pontjai, és a kamarai ügyvitel tényleges gyakorlata is, ami az egykorúan irattípusok szerint rendezett irattár kutatásánál elengedhetetlenül fontos. Az 1772/73. évi reformokról az ekkor felállított ügyosztályok (departamentum) levéltári anyagáról, illetve az 1785-1790 közötti, a Helytartótanáccsal összevontan működő pénzügyi szerv változásairól részletesen tájékoztató bevezetőket követően ismételten Nagy István igazítja útba az egyes departamentumok és az ott őrzött iratok jellemzőinek felsorolásával a 18. századtól a 19. század első feléig tartó korszak nagy horderejű, bár nem túl látványos politikai-, gazdasági és társadalmi változásait megismerni kívánó kutatóit. Elemzése során inkább a levéltári szempontokat veszi figyelembe, bár időnként a közigazgatás is felszínre kerül - mindez azonban úgy jelenik meg, hogy a két nézőpont egymástól jól elkülönül. A szerző emellett a történeti hátteret is (akár mikroszinten) reálisan mutatja be, így a fejezet mind az érdeklődő nagyközönség, mind a tapasztalt szakemberek számára jól használhatóvá válik. A Nagy István által írt részt követően a kötet szerkesztési munkálatait F. Kiss Erzsébet a Magyar Kamara regisztratúrájának vegyes tartalmú irategyütteseit, továbbá a kamarai számvevőség iratanyagát, illetve Maksay Ferenc a Magyar Kamara Archívumának felállításával és az ott dolgozó levéltárosok feladataival szoros összefüggésben álló irattári hivatalt mutatja be. Ezt követően kerül sor a Magyar Kamara számvevőségéhez, valamint pénztárhoz tartozó állagok, és a bécsi udvari hatóságok által irányított egyéb pénzügyi bizottságok fondjainak bemutatására, amelyek forrásadottságait a kutatás ez idáig elég mostohán kezelte. A központi kamarai levéltár után tárgyalja a kötet az egyéb kincstári szervek címszó alá sorolt hatóságok levéltári anyagát. Elsőként közvetlenül a visszafoglaló háborút követően létrehozott Budai Kamarai Adminisztráció részletes történetével imerkedhetünk meg. Részletessége azonban inkább a Szepesi Kamara Levéltára szerzőjének, Szűcs Jenőnek mind a mai napig egyedülálló hivataltörténetéhez hasonlít, mint a kötetben fellelhető más bevezetőkhöz - kitűnik, hogy a szerző ezzel a témával mélyebben foglalkozott. A kötet további fejezetei leginkább F. Kiss Erzsébet és Maksay Ferenc széles körű tudásáról, a történettudomány és a levéltártan területén elsajátított alapos ismereteiről tanúskodnak. A szerzőpáros az ismételten csak kevésbé feltárt, 1773-ig fennálló szlavóniai (később eszéki), valamint a péterváradi (később szerémi) kamarai adminisztráció teljes körű ismertetését adja, gondosan ügyelve arra, hogy a tapasztalatlan kutatók is kiigazodjanak és témájukhoz megfelelő tájékoztatást kapjanak. A következőkben, szintén e két szerző munkáját dicsérve, II. József tiszavirág életű reformjainak a kamarára vonatkozó változásait ismerhetjük meg. A tíz kerületnek a korábbiaktól teljesen eltérő igazgatása mintegy beékelődött a korábbi és a reformok visszavonását követő évtizedek ügyviteli gyakorlatába. Kutatásuk a Józsefi reformok és a reformcsászárnak 48