Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Koltai András: Mösch Lukács és a magyar piaristák első levéltárai / 17–30. o.

A kérdésről azonban csak az 1692. évi egyetemes káptalan határozott, amely „a magyar rendházaknak a német rendtartománnyal való egyesítését" az új generálisra, Giovanni Focira bízta.

44 Foci a kérdést úgy oldotta meg, hogy 1692. máj. 16-án a három magyarországi rendházat (Privigye, Breznóbánya és Szentgyörgy) közvetlenül a generálisnak alárendelt commissariatusban egyesítette és ennek élére Mösch Lukácsot commissarius generalis-szá nevezte ki.

45 Az erről szóló pátenst a káptalanról hazatérő Józef Warzecha lengyel tartományfőnök hozta Privigyére és hirdette ki ott június 30-án.

46 A magyarországi piaristák úgy gondolták, hogy a commissariatus megalakításával gyakorlatilag létrejött az önálló magyar piarista provincia, Mösch köszönőlevelt írt Kollonich érseknek,

47 elkészíttette a provincia bélyegzőjét, ,,PROVINC[IA] • HUNG[AEICA] • CLER[ICORUM] • REG[ULARIUM] • PAUP[ERUM] • M[AT1RIS • DEI • SCHOL[ARUM] • PIA[RUM]" - fölirattal,

48 és természetesen fölállította a tartományi levéltárat is. A magyar „provincia" levéltára A tartományi levéltár első jegyzékét, a már említett Dispositio-t Mösch Lukács még a commissariatus fölállításának évében, 1692-ben készítette.

49 A jegyzék a levéltár I. számú kötetének első oldalain található, tehát mintegy tartalomjegyzéke volt annak az alig tucatnyi fólió nagyságú, egységesen barna báránybőr kötésű („in pelle agnina") kötetnek, amelyekből a levéltár állt. Ugyanakkor éppen azért, mert az I. kötet első odalain található, valószínű, hogy a Dispositio még a levéltár köteteinek elkészülte előtt íródott, tehát nem a fennálló állapotokat, hanem Mösch terveit rögzítette. A kötetek rendje ezúttal is az 1637-es egyetemes káptalan által előírtakat követte, tehát nagyon hasonlított a privigyei levéltár rendjéhez. Az I. kötetben a magyarországi rendházak alapítása, jótevőik, továbbá a famíliák, katalógusok és a „rendtartományból" távozók és érkezők naplója volt olvasható, azaz azok, amelyek a privigyei házi levéltár 1., 7. és főként 5. köteteiben. Itt tehát kissé eltért a beosztás, de a többi kötetnél nem. Ali. kötetben ugyanis a káptalani határozatok és büntetőkánonok voltak, a Ill-ban az elöljáróktól küldött levelek és a vizitációk, a IV-ben pedig a novíciusokkal és a fogadalomtételekkel kapcsolatos följegyzések, majdnem ugyanúgy mint a privigyei 2., 3., és 4.számú kötetekben. Végül az V kötet, amely a rend és a magyar rendházak történetét, valamit a suffragium-okat tartalmazta, a privigyei 7. és 8. kötetek témáit egyesítette. A további kötetek közül a Vl-ba és VH-be másolták a privigyei, illetve a breznóbányai és szentgyörgyi házakkal kapcsolatos iratokat, a VIII. a piarista renddel kapcsolatos pápai bullákat, a IX. a rendi szabályzatokat, a X. a fogadalomtétellel kapcsolatos liturgiát, végül a XI. pedig a fegyelmi ügyeket tartalmazta. Nem tudjuk, hogy ezek egyáltalán elkészültek-e, mivel jelenleg lappanganak, illetve nem sikerült azonosítanunk őket. A VI. és VII. kötet pedig minden bizonnyal létezett, mert az V. kötetben egy helyen Mösch utal rá, hogy az 1685-1691. évek suffragium-ai ebben a kötetben találhatók. A levéltárhoz tartozott még egy szekrény („arcula"), amelybe a provinciával kapcsolatos eredeti leveleket tették, valamint egy láda, amely zárral volt fölszerelve („cistula seris obarmata"), ebben valószínűleg a provincia értékeit őrizték (n° X, XI). Könnyen lehet, hogy utóbbi megegyezett azzal, amit Mösch Lukács 1689-től privigyei rektorként is használt, és amely a Registrum-ban is szerepel (n° XI). A levéltár tehát semmiképpen sem volt nagynak nevezhető: az egész elférhetett egy ládában vagy polcon a commissarius generális privigyei szobájában. A XVII. századi elöljárók ugyanis - XVIII. századi utódaikkal 23