Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Koltai András: Mösch Lukács és a magyar piaristák első levéltárai / 17–30. o.

ellentétben - nem utaztak házról házra, hanem az 1696. évi generálisi vizitáció egyik utasításának megfelelően állandó székhelyt tartottak, méghozzá Privigyén.

50 A commissariatus megszüntetése és a levéltár sorsa A Mösch Lukács által provinciának tekintett és nevezett magyar commissariatus függetlensége azonban csak átmeneti, mondhatnánk „kísérleti" volt. A piarista rendnek ugyanis 1692-ig egyetlen alrendtartománya létezett: a szardíniái provinciához tartozó katalán viceprovincia, amelyeknek igen rossz volt a viszonyuk egymással. Valószínűleg ebből a példából okulva tette Foci generális Magyarországot commissariatus- sá és nem viceprovinciává. Ezt igazolja, hogy pár hónappal később, 1692 novemberében Augustinus Passante katalán viceprovinciális is megkapta a commissariusgenerális jogait. A helyzet ott azonban ettől sem javult, ezért 1694-ben először visszavonták Passante commissarius-i megbízatását, majd a viceprovinciálisságából is fölmentették. Ettől kezdve majd egy évig nem akadt elöljárója a katalán viceprovinciának. Végül 1695. március 24-én Foci generális Paolo Bonino szardíniái exprovinciálist nevezte ki erre a tisztségre. Két nappal később azonban, március 26-án egy másik rendeletet is kiadott, amelyben új jogi alapokra fektette a viceprovinciák egész szerkezetét. A dekrétum először is elrendeli, hogy azokban az országokban alapított rendházak, ahol nincsen meg az önálló rendtartomány megalapításának lehetősége, ideiglenesen a szomszédos rendtartományhoz tartozzanak. Ezeknek a rendházaknak az élén viceprovinciális álljon, aki egyrészt a provinciálisnak tartozik engedelmeskedni, másrészt a viceprovinciában rendelkezik a provinciáiisi jogokkal. Külön kiemeli a dekrétum, hogy a viceprovinciális szavazati joggal rendelkezik a tartományi káptalanon és vokálisnak választható az egyetemes káptalanra.

51 A rendelet nyomán Foci generális még aznap, 1695. március 26-án létrehozta a német rendtartományhoz tartozó magyar viceprovinciát és Mösch Lukácsot viceprovinciálissá nevezte ki. A pátenst Szentgyörgyön augusztus 12-én, Privigyén 29-én, Breznóbányán pedig csak október 7-én hirdették ki.

52 A magyarországi piaristáknak az új helyzet nem nyerte el tetszését és aggódtak amiatt, hogy az itteni viszonyokat kevésbé ismerő német tartományfőnök fogja irányítani őket. A privigyei, Mösch vezetésével tartott házi káptalan (1695-től a viceprovinciálisság mellett újból ő volt a privigyei rektor is) pedig 1697-ben hat pontból álló listán terjesztette kívánságait a német tartományi káptalan elé, melyekben hangsúlyozták, hogy a német provinciához tartozásukat csak átmenetinek tekintik. Hat pontjukból több is foglalkozott a levéltárral. Kérték, hogy ha a német tartományfőnök vizitálja a magyar viceprovinciát, az ekkor keletkező iratok maradjanak Magyarországon (1); a tartományfőnök által vezetett fegyelmi tárgyalások Magyarországon folyjanak, mivel a szükséges iratok az itteni levéltárban vannak, és végül hogy a magyar viceprovincia levéltárából ne vigyenek ki semmit Csehországba és fordítva, de ha mégis, akkor gondosan őrizzék őket, hogy a két tartomány jövőbeni elválásakor visszaadhassák (2).

53 Hogy az 1697 szeptemberében tartott nikolsburgi tartományi káptalan amelyen Mösch mellett Berzeviczy Valérián vett részt - a kérésekre mit válaszolt, sajnos nem tudjuk, mivel a káptalani titkár összekeverhette a két távoli magyarországi házat, Breznóbányát és Privigyét, ennélfogva mind a privigyei, mind a breznóbányai ház levéltárának megfelelő kötetében „Responsa ad Puncta Capituli Localis Domus Prividiensis" cím alatt a breznóbányai ház kéréseire adott válaszok szerepelnek.

54 A Privigyének adott válaszokat - úgy 24