Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - HÍREK - Blazovich László: Magyar levéltárosok Hollandiában / 63–70. o.

Utrechtben H. L. Ph. Leeuwenberg igazgatóhelyettes fogadott mint házigazda, a csoportot az egyesület nevében pedig C. Streefkerk, a holland egyesület alelnöke köszöntötte. H. Leeuwenberg bemutatta levéltárát, amely 1965 óta a városi levéltárral egy épületben működik, ám új helyet kapnak majd a város múzeumi negyedében, és egységes irányítás alá veszik a két levéltárat takarékossági szempontok miatt. Számos kérdés hangzott el részünkről arra nézve, miként működik majd a két fenntartó által finanszírozott intézmény, annál is inkább, mert az efféle megoldás náluk egyelőre elképzelhetetlen. A levéltár nemcsak a helyi területi szervek anyagát őrzi, hanem az egyházi javak szekularizálása során megszűnt katolikus egyházi intézmények — így az utrechti püspökség - levéltárait is. Lehetőséget biztosítottak üzemek és nem területi szervek iratanyagának őrzésére is, ami azt bizonyítja: nem mutatnak merevséget e tekintetben sem. Könnyen tehetik, mert sok raktáruk van, mindenesetre több a férőhelyük, mint nekünk. Az igazgatóhelyettes ismertetőjét Caspar van Heel levéltári inspektor, az egyesület választmányának tagja egészítette ki, aki az új, 1996-ban hatályba lépett levéltári törvényről, a levéltárosképzésról és más aktuális kérdésekről beszélt. Az ismertetőket a raktárak megtekintése követte. Ami itt újdonságnak tűnt, a légkondicionálás, a tágasság, a guruló polcok, a rend és a tisztaság, a későbbiek során minden levéltárban visszaköszöntek. A gépesítés, a jó polcrendszer valóban pénz kérdése, de a rend és tisztaság belső emberi indíttatás terméke. Ezt lehetne akár lapos erszénnyel is követni. Az sem elhanyagolható apróság, hogy a mieinkhez hasonló, igaz guruló, „Dexion" polcaik élére még egy hajtást tettek, és ezzel máris megmentették a raktárban dolgozókat kezük esetleges megsebzésétől, ami nálunk oly gyakran előfordul. Dobozaikat egyébként vagy állítva, vagy kettesével egymásra fektetve tárolják a polcokon. Természetesen raktárkataszterrel rendelkeznek. A mintegy 12 ezer oklevelet, mint ahogyan a többi levéltárban is, a két oldalán nyitott, függőlegesen elhelyezett nejlontasakokban (poliészteres kapszula) tárolják, míg a térképeket egyenként és fektetve. A levéltárban négy - számítógépekkel, mikrofilm- és mikrofishe leolvasókkal felszerelt - kutatóterem áll a kutatók rendelkezésére. A szombati nap Amsterdamban telt el. Látogatásunkat az IISG-ben (International Institut für Sozial Geschichte, a Szociáldemokrácia levéltára) kezdtük, amelyet 1935-ben a II. Internacionálé alapított. A második világháború idején anyagát a németek elől Angliába menekítették, majd újra visszakerült, és ma egy nagy csatorna mellett álló, egykor kávéraktárnak használt hatalmas épületben működik a holland kulturális minisztérium támogatásával. 40 ezer ifm anyagot őriz, 120-130 között mozog dolgozóinak száma, ám jelentős részük csak részmunkaidőben dolgozik. A levéltár státusa magánlevéltár, alapítvány tartja fenn. Anyaga a keletkezéstől számított 25 év után kutatható. Törzsanyagát a II. Internacionálé iratai képzik, de gyűjt és átvesz dokumentumokat a világ baloldali mozgalmainak szervezeteitől és képviselőitől is. Jelentős személyi fondjainak száma. Könyvtára és kutatótermei impozánsak, sajtóanyaga egyenesen lenyűgöző. Nekünk az amerikai magyar Munkás Újság évfolyamait mutatták meg. A könyvtár-levéltár komplexum - amelyre a hollandok igen büszkék, hiszen a baloldalról szóló gyűjtemények közül a legnagyobb a világon - bemutatása rövid ismertetéssel kezdődött, majd videofilmet láthattunk az intézmény életéről és egy-egy jeles mozgalom, valamint személyiség anyagáról. A Kommunista Kiáltvány, az Internacionálé szövegének kézirata, a mozgalom német és orosz származású ismert egyéniségeinek levelei és más kézira64