Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - HÍREK - Blazovich László: Magyar levéltárosok Hollandiában / 63–70. o.

tok mellett láthattuk a Magyar Tanácsköztársaság idején készült táviratoknak egy egész kötegét, a fondjegyzékben pedig Kéthly Anna fondjának adatait. Megtekintettük továbbá a hatalmas hangzóanyag-, fénykép- és plakátgyűjteményeket. Tágas kutatótermek állnak a világ minden tájáról érkező kutatók rendelkezésére. A beérkező levéltári anyagot egyébként számítógépre viszik, és a már bentlévőkről közel 1 millió filmfelvétel készült. Az intézet több kiadványsorozattal is rendelkezik. Délután az amsterdami városi levéltár megtekintése következett. A levéltár igazgatónője, W. Ch Pieterse fogadott bennünket J. van Os munkatárs, azaz inspektor társaságában, akinek fő feladata az iratképzők ellenőrzése és a kapcsolattartás. Az amsterdami városi levéltár - amint ott mondták - a világ legnagyobb városi levéltára. 1848-ban alakult, 32 ezer folyóméter anyagot őriz, közte 40 ezer tervet, 2000 videokazettát, 1000 filmet, és 180 dolgozója van. A 10 millió gulden, azaz egymilliárd forint költségvetéséből egymilliót maga teremt elő szolgáltatásaival, amely őrzési, tárolási díjakból, széles körű kiadványi tevékenységéből származó árbevételéből, a kutatók számára készített xeroxok és egyéb kópiák árából, továbbá a magánlevéltárakban adott tanácsokért kapott díjakból és a kiadott tervdokumentációk árából tevődik össze. Az évente átvett 5-700 folyóméter anyagából 350 érkezik a várostól és intézményeitől, a többi más szervektől, ugyanis az előbbiek anyagán kívül őrzik magánszemélyek, bankok, családok, gazdálkodó szervek magánlevéltárainak anyagát is, természetesen fizetség ellenében. A híresebb személyiségek után maradt iratok között őrzik a világhírű nonfiguratív festő, Mondrian hagyatékának amsterdami tartózkodása alatt keletkezett részét. A gyűjtőterülettel külön osztály, 15 munkatárs foglalkozik, a létszámot nem tartják soknak. Megfelelő ellenszolgáltatás fejében az egyes iratképzőknél tárolt anyaghoz Findbuchokat, azaz repertóriumokat készítenek A Findbuchok tulajdonképpen nem azonos rendszer szerint készülnek. Általában egy-egy fondról ügyirati szinten adnak tájékoztatást. Gyakran csak a téma feltüntetésével, máskor kisebb regeszta készítésével. Előfordul az is, hogy iratszintre is lemennek. E munka időigényes, a magyar levéltári szakmunkákban kevéssé ismeretes a gyakorlata. Mindenesetre számítógépre vitelkor e kötetek anyaga az elsők között jön számba. A városi levéltárak egyébként nemcsak Németországban, Hollandiában is kiterjedt gyűjtést végeznek a településük múltjára vonatkozóan. Az iratanyagon kívül kiterjed figyelmük az illető helységről megjelent írásokra, tanulmányokra, nyomtatványokra és a helyi újságokra. Nem kerülik el figyelmüket a településről készült képeslapok és metszetek sem. Jelentős az audiovizuális gyűjteményük is. Feladatuknak tekintik a városuk múltjával kapcsolatos minden igény kielégítését. Ezt láttuk az amsterdami levéltárban is, amely négy kutatótermével, mikrofilmes részlegével (itt 70 mikrofilm-leolvasót láttunk) áll a kutatók rendelkezésére. A kutatók, miként a könyvtárban, nyitott polcról veszik le a mikrofilmkazettákat, illetve a mikrofishe dobozokat, amelyeken főképpen anyakönyvi anyag található, hiszen az évi 30 ezer kutató mintegy 80%-a családfakutatással foglalkozik, vagy a család történetéhez gyűjt adatokat. A levéltár-látogatás az impozáns raktárak megtekintésével folytatódott, amely során a Jan Galman (1807-1891) városépítész munkásságát bemutató állandó kiállítást is megtekintettük. Hétfőn, november 11-én Hágába utaztunk az állami levéltár megtekintésére és a parlament irattárának a meglátogatására. Az állami levéltárban 65