Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - MÉRLEG - Németh István: Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. kötet (1611–1655). Zalaegerszeg, 1996 / 45–47. o.

zőkönyveit, mivel a kora újkori Magyarország (miután a magyarországi vármegyék megmaradt jegyzőkönyvei első köteteinek többsége ebből az időszakból maradt fenn) nemesi társadalmának teljesebb körű megismerése csak ilyen és ehhez hasonló nagy mennyiségben kiadott adattárak segítségével oldható meg. Csak így ismerhető fel, és elemezhető mélyebb szinten az a folyamat, ami a XVI-XVII. század nemesi társadalmának egyik kulcskérdése: hogyan alakult a sorsa a végvári társadalom katonának álló, majd nemesi jellegű, vagy végül nemesi címet elnyerő, a társadalom különböző, hol nobilis, más esetekben pedig nem kiváltságos rétegeiből érkező tagjainak; milyen kondíciók között tudták elismertetni a nemesi társadalommal a jobbágyi állapottól eltérő jogaikat. A „vitézlő rend" további sorsa és a XVIII. század eleje nemesi társadalmának átalakulása ismerhető meg majd akkor, ha a megyei levéltárak által támogatott regesztagyűjtemények elérik a visszafoglaló háborúk időszakát. További összehasonlításra ad majd alapot, ha a történeti Magyarország más régióinak vármegyei jegyzőkönyveit is a nagyközönség elé tárják kollégáink, amely (a Szatmár megyei kötetet és a Zemplén megyeit kivéve) eddig még nem történt meg. Nagyon hiányzik a jelenleg Szlovákia területén fekvő vármegyék jó állapotban megmaradt anyaga, továbbá az erdélyi vármegyék protokollumai. ATurbuly Éva által kiadott regesztagyűjtemény azt az időszakot öleli fel, amelyet a török elleni folyamatos háború földesúri szerepvállalásának és a nagybirtokos familiáris katonáskodó réteg szerepének megnövekedése jellemzett. Zala vármegye (és a hozzá csatolódó Somogy vármegye) ebből a szempontból is fokozottan fontos, mivel a tizenöt éves háború során a megye nagy részének elfoglalásával a szokásosnál is nagyobb számú, birtokáról elköltözni kényszerült nemes állt dunántúli nagybirtokosaink szolgálatába. A nemesi vármegye háborús részvételének megnövekedése is jól követhető a protokollum regesztáinak olvasgatása közben. Miután a megye nagyobb része Kanizsa elestével a török uralma alá került, így a kettős adóztatás témakörében is hasonlóan gazdag forrásra lelünk jelen kötetben, nem kevésbé a Kanizsa (mint a dunántúli végvárvonal egyik legmeghatározóbb tagjának) elestével kialakuló új védelmi vonal, a Kanizsával szembeni végek tagjait képező várak kiépüléséről és működéséről. Ezzel kapcsolatban a történeti ökológia területét érintő adatok nagy tömegét is tartalmazza a jelen munka, a Zala megye területén lévő várak és őrhelyek védelmi rendszerében ugyanis nagy haszonnal alkalmazták a folyóvölgyek elárasztásának, a gázlók és egyéb átjárók átvágásának módszerét a XVI-XVII. század folyamán. A mostanában ismételten az érdeklődés homlokterébe kerülő genealógiai kutatásokat végző „hivatásos" és amatőr kutatók is nagy haszonnal forgathatják jelen kötetet, mivel az ebben a korszakban Zalában honos és nobilitást nyert valamennyi új nemes köteles volt kihirdetni a megyei törvényszék előtt armálisát. Ugyanígy a magyar történettudomány által kissé lekezelt, és így Európa más országainál alacsonyabb színvonalon művelt helytörténetet kutatók is bízvást kezükbe vehetik Turbuly Éva kötetét a zalai települések kora újkori történetének kutatása kapcsán. A legvégére hagytam azt a területet, amelyre a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek esetében a legelsőként gondolunk. Nem más ez, mint a nemesi vármegye működése, szervezeti felépítése, a vármegye tisztikara személyi körének teljes feltárása, amelyhez Zala vármegyét vizsgálva e kötet használata elengedhetetlen. A mű végigböngészésével (a példaszerűen pontos és a sokszempontú keresést megkönnyítő tárgymutató használatával) Zala vármegye - ekkor már a megye területéről kiszoruló és egyre inkább a hódoltsági 46