Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - KILÁTÓ - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Állományvédelmi tapasztalatok amerikai gyűjteményekben / 36–41. o.

legesen nagy érzékenységű scannerre van szükség, mert egyébként, ha a rész­letek tanulmányozására többszörösen nagyítják a képet, az már kis nagyítás esetén is négyzetekre törik és a látvány zavaros lesz. A nem fekete-fehér képek digitalizálása rendkívül nagy memóriakapacitást igényel. Ez utóbbi olyan mértékű, hogy a levéltárban lévő korszerű számítógépek sem alkalmasak erre, így az adatok tárolását hálózaton keresztül a Rockefeller Egyetem központi gépén kívánják megoldani. A Rockefeller Levéltári Központban restaurálás nem folyik, és restaurálást nem is végeztetnek. A gyűjtemény védelmére, a megelőzésre nagy hangysúlyt fektetnek: optimális klimatikus körülményeket biztosítanak, savmentes tárolóeszközöket rendszeresítettek, és gyakran használják a fejlett országok­ban közkedvelt poliésztertasakokat, amelyeken a dokumentumok anélkül ta­nulmányozhatók, hogy közvetlenül kézbe kellene venni azokat. A Pierpont Morgan Library papírrestauráló műhelyében Petty Reyes fő­restaurátorral találkoztam. A külön épületben lévő könyvrestauráló labora­tórium felkeresésére nem volt mód. Az újonnan kialakított tágas helyiség jól felszerelt, beleértve a műszeres vizsgálatok elvégzésére alkalmas eszkö­zöket is. Az asztalok görgőkön elmozdíthatók, így nagyobb méretű tárgyak restaurálása esetén könnyedén kialakítható a szükséges méretű munka­felület. A hagyományos javítási technikákat alkalmazzák, új anyagot, mód­szert nem láttam. Nagyon figyelemreméltó azonban az a biztonsági helyi­ség, amelyet az értékes anyagok tárolására építettek. Itt olyan szerkezeti megoldásokat alkalmaztak, amelyek az épületben bekövetkező katasztrófa esetén is megvédik a károsodástól az ott őrzött tárgyakat. Még az épület összeomlása esetén sem történik más, mint hogy a betonnal körülvett helyi­ség lezuhan a földszintre. Petty Reyes elmondta, hogy az utóbbi években el­sősorban a kiállításokra koncentrálnak, mert bebizonyosodott, hogy minél szélesebb kör érdeklődését keltik fel gyűjteményük iránt, annál több támo­gatást kapnak különböző forrásokból, nem utolsó sorban magánszemélyek adományaiból. A New York-i látogatások közül a New York Public Libraryben láttam a leg­több újdonságot. Duanne Watson, az állományvédelmi területért felelős igaz­gatóhelyettes végigvezetett a restaurátor- és a dobozkészítő műhelyeken, ezen kívül bemutatta az értékes Berg-gyűjteményt és a kézirattárat. A hatalmas restaurátorműhely külön részeiben foglalkoznak a lapok (kéziratok, térképek, tervrajzok stb.), a könyvek restaurálásával, az anyagvizsgálatokkal és a kiál­lítási előkészületekkel. Számunkra ismeretlen új anyagot, eljárást nem lát­tam, a felszereltségük azonban irigylésre méltó. Elmondták, hogy meghatáro­zott feladatokra, például egy-egy jelentős kiállításra intézményi és külső for­rásokból komoly összegeket kapnak, ennek köszönhető, hogy a modern beren­dezéseket meg tudják venni. így például a mikroszkópot, amelyben a vizsgált minta képét számítógép rögzíti. Nagyméretű klímaszekrényük nedves papí­rok szárítására és papírok, pergamenek kíméletes nedvesítésére kiválóan al­kalmas. Két, különböző nagyságú hegesztőgépükkel az adott esetben szük­séges bármilyen méretben el tudják készíteni a restaurált dokumentumok védelmére szolgáló poliészter-tasakokat. Ezt a módszert, a poliésztertasak­ban elhelyezést nemcsak a restaurált lapok védelmére alkalmazzák, hanem akkor is, amikor a sérült darabot nem restaurálják, csak további károso­dását akarják megakadályozni. Legújabb berendezésük segítségével a vizes kezelőoldat kémhatását automatikusan tudják szabályozni. Az átlagos mé­retű papírlapok mosására, öblítésére jól bevált a fotólaborokban használatos mosóedény, amelyben műanyag sziták között függőleges helyzetben rögzítve, alulról bevezetett vízáramban végezhető a kezelés. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom