Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - KILÁTÓ - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Állományvédelmi tapasztalatok amerikai gyűjteményekben / 36–41. o.

Ebben a műhelyben is egyre inkább a „minimális beavatkozás" elvét alkalmazzák, vagyis csak az állapotot stabilizálják a további sérülések elkerülésére, a tárgy eredeti megjelenését azonban nem állítják helyre. Ez még a szenynyeződések eltávolítására is vonatkozik; a dokumentumokat csak az írást elfedő vagy káros hatású anyagoktól tisztítják meg. A kiállításra kerüló' tárgyak esetében is így járnak el. Az ott látott egyik kiállításra váró darab egy jegyzetfüzet volt, melynek drótspirálja deformálódott. Azon sem változtatnak, mert ez a torzulás is a történetéhez tartozik. A kiállításra előkészítéssel jól képzett restaurátor foglalkozik, aki a pontos dokumentálástól kezdve a legmegfelelőbb tároló/tartó/szállító eszköz megtervezéséig és elkészítéséig mindent elvégez. A közelmúltban 16. századi, teljes felületen miniatúrával fedett pergamenlapokat készítettek elő szállításra és kiállításra. A feladat különösen nehéz volt, mert az illuminált kézirat a légnedvesség- és a hőmérséklet-ingadozás hatására jóvátehetetlenül károsodhat. (A múzeumi környezet 50%-os értékével szemben a repülőgépen 9%-ra is csökkenhet a relatív légnedvesség!) A problémát sikerrel megoldották. A pergamenlapok számára kívülről hagyományos képkeretnek látszó, belül hermetikusan záródó, stabil mikroklímát teremtő műanyag tárolóeszközt készítettek. Ebbe a szállítás közben változó hőmérséklet mellett is állandó légnedvességet biztosító pufferanyagot és elektromos érzékelőket helyeztek, amelyek a szállítás és a kiállítás alatt folyamatosan rögzítették a belső és külső klimatikus értékeket. A pergamenlapok sérülés nélkül vészelték át a londoni repülőutat és a kiállítást. Nagyon érdekes volt a dobozkészítő műhelyben folyó tevékenység. Mint elmondták, a könyvtár vezetősége hosszú évekkel ezelőtt a realitásokkal szembesülve tudomásul vette, hogy nincsen lehetőség valamennyi sérült könyvük kijavítására, hatékony intézkedéseket tett viszont a további sérülések megakadályozására, csökkentésére. A védelemre szoruló könyvek számára egyszerű, de erős dobozokat készítenek. A kötet három mérete alapján számítógép adja meg a dobozt alkotó két erős, savmentes kartonlap kiszabásához szükséges hosszúságot, szélességet, valamint a hajtások és lyukasztások helyét. A munkások szalagrendszerben, hihetetlen sebességgel dolgoznak. Az elkészült dobozra az on line számítógépes bibliográfiai adatokat tartalmazó címkén kívül az alábbi szöveg kerül: „Kérem, segítsen megőrizni ezt a gyűjteményt! A könyvtárban sok a ritka vagy sérülékennyé vált kötet, amelyet nehéz vagy lehetetlen pótolni. A könyvtár kéri Önt, hogy nagyon óvatosan nyissa ki és lapozza ezt a kötetet. Tegye vissza a hozzá tartozó védőborítóba vagy dobozba. Az Ön segítségével a könyvet minimális további károsodással adhatjuk a következő olvasó kezébe. A kötet rutinszerű másolása nem megengedett, ezért kérjük, kérdezze meg a könyvtárost az egyéb lehetőségekről." Válogatott, értékes kötetekhez gondosan tervezett, több rétegből felépített, vászonnal borított, nagyon erős védődobozokat készítenek. Washingtonban a Kongresszusi Könyvtárban Ken Harris állományvédelmi igazgatóval, Doris Hamburggal, a restauráló részleg vezetőjével, Syluia Rodgers Albro főrestaurátorral és több más restaurátorral konzultáltam. Ken Harris beszámolt a tömeges savtalanítási program jelenlegi helyzetéről és megmutatta, hogyan készítik elő a könyveket, amelyeket a még kísérleti stádiumban lévő technológiával kezelnek. A Kongresszusi Könyvtár húsz év óta úttörő szerepet vállalva rendkívül nagy összegek felhasználásával keresi azt a módszert, amellyel a gyűjteményben lévő óriási mennyiségű savas papírra nyomtatott könyv élettartamát meghosszabbíthatnák. A munka célja olyan biztonságos, hatékony, olcsó módszert találni, amely segítségével a könyvek, kéziratok és egyéb megőrzendő dokumentumok hasznos élettartamajelentősen - a várhatónak legalább háromszorosára - növelhető. A dietil38