Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - DOKUMENTUM - Varga László: Andropov jelenti: a Szovjetunió budapesti nagykövetének tárgyalásai vezető magyar politikusokkal 1956. április 18. és szeptember 3. között / 9–31. o.

JEGYZETEK 1 A „Jelcin-dosszié". Szovjet, dokumentumok 1956-ról. Századvég Kiadó - 56-os Intézet, Budapest 1993. Szerk. Gál Éva, Hegedűs B. András, Litván György, Rainer M. János. 2 Hiányzó lapok 1956 történetéből. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1993. Szerk. Szereda, Vjacseszlav és Sztikalin, Alekszandr. 3 A korszakról szóló legszínvonalasabb visszaemlékezés-szerzője, Szász Béla szerint {Minden kényszer nélkül. London, 1963) - akinek köszönhetően a magnószalag ténye még mindig szűk, de a korai hatalom bizalmasain túl ismertté vált - Rákosi Kádár kompromittálása érdekében a KV-ülésen lejátszatta az ominózus felvételt. Ez tévedés. 4 Au nom de la classe ouvriére. Les mémoires du préfet de police de Budapest en 1956. Párizs 1979. Magyarul: Életfogytiglan. Bp. 1989. 5 Tisztító vihar. Szeged 1989. 400-401. p. 6 Farkas Mihály eredetileg vezérkari tanulmányokat folytatott Moszkvában, a Vorosilov Akadémián, a Politikai Bizottság hazarendelő döntése után azonban beteget jelentett. Moszkvában a PB megbízásából felkereste Szálai Béla, de Farkas „nem ismertebbe hibáit". Állapotáról Rákosi számolt be március 12-én a Központi Vezetőség ülésén: „Úgy tudom, Farkas elvtárs beteg, amiatt nem tudott eljönni... úgy tudjuk, valamilyen ragályos betegséget kapott." (MOL 276. f. 52/33 ő. e.) E betegség később valóban „ragályosnak" bizonyult. 7 Farkas Mihály felelősségét a koncepciós perekben Kádár János vetette fel a KV említett ülésén: „Elvtársak, nem lehet az, hogy Farkas Mihály elvtárs anélkül, hogy felelt volna a párt előtt, itt ül a Központi Vezetőség tagjai között és nekem, ha találkozom vele, kezet kell vele fognom. Nekem az a nézetem, hogy az ő kezéhez vér tapad, s a minimum, hogy politikailag felelősségre vonják és megfelelő pártbüntetést kapjon...Holttestek állnak közöttem és Farkas Mihály között, ártatlanul meggyilkolt kommunisták holtteste, amiben neki jelentős szerepe volt." A vita során Szálai kelt Farkas védelmére, mondván: „komoly érdemei vannak". Horváth Márton viszont csatlakozott Kádárhoz, ő azonban Farkas 1953 utáni „bűnei" miatt követelt vizsgálatot: „Ugyanúgy, mint Nagy Imre - ő is a személyes ambícióitól megszédülve kezet emelt a pártra és a párt érdekeit semmibe vette..." Másnap Révai József- aki feltehetően éppen ezért ment el a KV ülésére - élesen kikelt a Farkast mentegető Szálai ellen. Hegedűs András próbálta meg „összebékíteni" a vitázó feleket: „További vizsgálatot kell folytatnunk ebben a kérdésben." Miután Szántó Zoltán is a felelősségre vonást követelők közé állt, Piros László kifejtette, „Farkas Mihály elvtársat személy szerint komoly felelősség terheli abban, ami a régi államvédelmi hatóságnál történt". Végül Rákosi javaslatára a KV bizottságot hozott létre, „amely megvizsgálja Farkas Mihály elvtárs működését a volt államvédelmi hatóságnál előfordult súlyps törvénysértésekben". A bizottság elnöke Kovács István, tagjai pedig Apró Antal, Házi Árpád, Molnár Erik és Nógrádi Sándor lettek. (Uo.) Farkas Mihály első ízben május 12-én jelent meg a bizottság előtt. 8 Az ominózus magnetofonfelvétel már a Rajk-per felülvizsgálata során „előkerült", amely valóban azt bizonyította, hogy Rajk megtörésében Kádár semmivel sem maradt el Farkas mögött. Vö. Hajdú Tibor: Farkas és Kádár Rajknál. Az 1949. június 7-i beszélgetés hiteles szövege. In: Társadalmi Szemle 1992. 4. sz. 70-89. p. 9 A Szovjetunió külügyminisztere. 10 A Szovjetunió külügyminiszter-helyettese. 11 A szovjet külügyminisztérium 5. Európai Osztályának a vezetője. 12 A magyar gazdaság eredményei 1956-ban ismét visszaestek, késett a II ötéves terv megindítása, amelynek irányelveit éppen Hegedűs előterjesztése alapján, csak júliusban fogadta el a KV. 13 Az „új szakaszt" bevezető 1953. júniusi párthatározat szovjet kezdeményezésre született, ezt követően azonban szorosan összefonódott Nagy Imre nevével. Feloldhatatlan dilemmának tűnt, hogy miként lehetne úgy méltatni az „új szakaszt", hogy ez ne jelentse a változatlanul kiátkozott, megbélyegzett Nagy igazolását. 14 Rákosit a PB március 9-én bízta meg a beszéd megtartásával, majd április 12-én egy hét szabadságot engedélyezett a számára a beszéd megírásához. 15 A PB anyagaiban nincs nyoma e tájékoztatónak. Hivatalosan a PB május 31-én tárgyalta a jelentést, s visszaadta átdolgozásra, utasította a bizottságot, hogy az a jelentését „az objektíven megállapított tényekre alapozva készítse el". (MOL 276. f. 53/289 ő. e.) 16 Rákosi a PB április 5-i ülésén a Rajk-per kapcsán sajnálkozva jelentette ki, „sajnos, nem akarják elhinni, hogy én magam sem tudtam ezeket a dolgokat". (MOL 276. f. 53/279 ő. e.) 17 Rákosi látnoknak bizonyult, hiszen éppen az a KV-ülés tárgyalta a Farkassal kapcsolatos jelentést, amely három nappal korábban „saját kérésére" felmentette első titkári tiszte alól, s így valóban követte a már korábban hasonló sorsra jutott bolgár pártvezért. Vlko Cservenkovot már 1954-ben felmentették főtitkári funkciójából, de 1956-ig miniszterelnök volt, majd azt követően miniszterelnök-helyettes, s végül Rákosihoz hasonlóan 1961-ben zárták ki a pártból. 18 A PB végül valóban csak az erős nyomásnak engedve javasolta 1956 júliusában a KV-nek Révai és Kádár megválasztását. 19 Nem sokkal későb radikálisan megváltozott Révai és Kádár megítélésében Moszkva véleménye. Június 13-án Szuszlov már így jellemezte őket: „Révai becsületes kommunista. 30