Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Fábiánné Kiss Erzsébet: A magyar pragmatica sanctio 200. évfordulójára tervbe vett kiadvány hazai történeti albizottságának iratai: tudomány- és levéltártörténeti érdekesség az I. világháború korából / 39–45. o.

László január 20-kai kelettel küldte el a résztvevőknek. Amint az előzőkben erről szó volt, megállapodtak a munkaprogramban, elnökké választották Csánki Dezsőt, és kiosztották a feladatokat. Foglalkoztak a kutatás és másoltatás költségeivel, melyet az Igazságügyi Minisztérium utalt az elnök kezéhez elszámolási kötelezettség mellett. A másolásra való iratok kijelölését az albizottság végezte az anyaggyűjtés során elkészült regeszták alapján. A gyűjtés kéziratos és nyomtatott anyagban egyaránt folyt. A nyomtatott anyagot a Nemzeti Múzeum könyvtárában Jakubovich Emilre bízták, valamint ő gyűjtötte az anyagot a Nemzeti Múzeum kéziratos anyagában is. Az Országos Levéltár anyagában való gyűjtést Dőry Ferenc vállalta. Az 1914-es évre tervbe vették az 1722/23-as országgyűlés idején fontosabb szerepet játszott főúri családok levéltárai közül a hg. Batthyány család körmendi-, valamint a gr. Károlyi család levéltárát; Takáts Sándor 1914 augusztusában nyújtott be jelentést és jegyzéket e két levéltár anyagáról. A Héderváry-levéltár Grassalkovich-részét Závodszky Levente tanárra bízták, a gr. Csáky család szepesmindszenti levéltárába Bártfai Szabó Lászlót küldték.

3 Jelentőségében talán a legfontosabb a családi anyagból gr. Pálffy Miklós nádor (1714-1732) miatt a Pálffy-anyag. A gr. Pálffy senioratusi és hercegi levéltár kutatására Csekey Istvánt kívánták felkérni, aki már dolgozott ebben a levéltárban, ugyanebben a témában. Csekey egyik fő kutatási területe volt ugyanis a pragmatica sanctio. 1917-ben jelenik majd meg a magyar trónöröklési jogról írott egyik műve, mellyel kapcsolatban Csekey (az 1914. máj. 8-kai ülésen) ígéretet tett, hogy megjelenés előtt be fogja mutatni a bizottságnak hozzájárulás végett. Az albizottság egyes városok és megyék levéltáraiba is szándékozott alkalmanként kiküldeni egy-egy kutatót. A második, 1914. május 8-kai ülésen is az 1914. évi munkaprogrammal foglalkozott az albizottság, Iványi Bélát is bevonva, aki később az egyik legszorgalmasabb munkatársnak bizonyult. Ezek voltak a tervek; lássuk, hogy a munkatársak által elvégzett gyűjtésről milyen adataink vannak: Csekey István Esztergomban a főegyházmegyei könyvtárban, a hercegprímási levéltárban, elsősorban gr. Batthyány József prímás (1776-1799) kéziratgyűjteményében regesztákat készített 1914 májusában. Júniusban következett az Esterházy családi főlevéltár. Kismartonban főleg az 1687-es törvényre talált adatokat, mivel az úgyszólván Esterházy Pál nádor (1681-1713) műve volt. Továbbá: a pozsonyi városi és a megyei levéltár, a Pálffy senioratusi levéltár (Pozsony). A gr. Pálffy János-féle levéltárban külön nem kutatott, mert ennek iratai átkerültek a senioratusiba. A pozsonyi káptalani levéltárra felhívták a figyelmét, de ott nem kutatott. Csak információkat szerzett a hg. Pálffy Miklós-féle malackai levéltárról, ahol közéletit nem, csak gazdasági jellegű anyagot őriztek. Vöröskőn, az id. gr. Pálffy-ág birtokán nem volt levéltár. Ahg. Pálffy-Daun-ágról (Stubing, Stájerország) nem kapott tájékoztatást sem. Ugyanez volt a helyzet a gr. Esterházy Ferenc-féle tatai hitbizományi levéltár és a cseklészi anyag esetében is. Fraknón nem volt levéltár, csupán irattár. Csekey István a regesztái mellé 88 pag. másolatot is készített. 1914 júliusában Németországban, Münchenben, Karlsruheban, Heidelbergben kutatott. Bécsen átutazva, konzultált Thallóczy Lajossal, aki korábban szintén foglalkozott a pragmatica sanctio témájával.

4 Dőry Ferenc regesztái az Országos Levéltár különféle irategységeiben készültek, valamint dolgozott a Gömör-Kishont megye levéltárából felhozatott Diarium-on, amely naplószerűen foglalkozott az 1722/23-as országgyűlés eseményeivel; e kötetre Iványi Béla bukkant a helyszínen. Iványi Béla 1914 júniusában Gömör-Kishont megye levéltárában kezdte a munkáját; az Országos Levéltárba onnan küldte az említett Diarium-ot. 41