Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella: A hazai levéltárak általános állományvédelmi helyzetfelmérésének tapasztalatai / 30–38. o.

tás megindítására, hogy a további károsodások elkerülhetők legyenek. Katasztrófaterv sehol nincs, de van, ahol tervezik elkészítését. Tűzriadóterv a nem egyértelmű válaszok szerint kb. tíz helyen van. A kárelhárítás és - mentés alapvető eszközei gyakorlatilag sehol nem állnak rendelkezésre. Hét helyről jelezték, hogy korábban volt már természeti vagy emberi mulasztásból eredő katasztrófában részük. Állományvédelmi fénymásolást 13 helyen végeznek. Senki nem írta, hogy ügyfélszolgálati célra nem készítenek fénymásolatokat. A fénymásolás során erős igénybevétel éri a dokumentumot, ezért az anyag kímélése érdekében a legnagyobb körültekintéssel kell ezzel kapcsolatban eljárni. Meg kell szabni, hogy ki készíthet másolatot, milyen anyagokról és milyen technikai feltételekkel. Az erre vonatkozó válaszok vegyes képről tanúskodnak. Több helyen igyekeznek ugyan állományvédelmi megfontolásból korlátot szabni, de az olyan általános megfogalmazás, hogy „rossz állapot", nagyon rugalmasan kezelhető. Sehol nem szerepel a pergamenek és a festett dokumentumok vagy a valódi bordás könyvek, törékeny papírú kötetek fénymásolásának tilalma. Gyakori, hogy a másolás tilalmát évszámhoz kötik, holott a többszáz éves rongypapír sokkal kevésbé érzékeny, mint a savas gépi papír. Ebben is körültekintő szabályozásra van szükség az állományvédelmi szempontok komplex mérlegelésével. Az értékes és/vagy pusztuló anyagok állományvédelmi célú másolására programot kellene kidolgozni. Ha az eredeti dokumentumról már van másolat, csak azt lehessen kutatni. Ennek természetesen feltétele a pontos nyilvántartás, a jó minőségű másolat, a továbbmásolhatóság és a következetesség. A mikrofilmekre vonatkozó szabványelőírásokat a többség nem ismeri, nem is foglalkozik vele. Pedig a mikrofilm csak akkor tartós, ha meghatározott körülmények között készítik és tárolják. A biztonsági példányt a lehető legjobb körülmények között (célszerűen más telephelyen) kell őrizni és kutatásra másolatot használni. Komplex, a helyettesítő állományvédelmi célokat is tartalmazó mikrofilmezési programot kell készíteni és megvalósítani. A konzerválást, restaurálási tevékenységre vonatkozóan szándékosan kevés kérdést tettünk fel. A kapott válaszok korábbi tapasztalatainkat igazolták, vagyis ezen a téren sok változtatásra van szükség. Jó lenne, ha egyre szélesebb körben tudatosulna, hogy a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt, mert a károsodott anyagok helyreállítása speciális szaktudást kíván, nagyon időigényes, és ebből következően drága. Ugyanakkor a károsodással elvesztett információ (az eltűnt szövegrész, vagy rajzolat) nem pótolható. A megelőzésre is sokat kell költeni, de a befektetés hosszú távon sokszorosan megtérül. A restaurálást a különleges, egyedi értékű dokumentumokra vagy valamilyen speciális indok alapján kiválasztott levéltári anyagra kell korlátozni. Ugyanakkor a gyűjtemény egészének károsodását kell megelőzni, vagy legalább lassítani a kívánatos tárolási és kezelési körülmények megteremtésével. Restaurálásra alapos mérlegeléssel kell kiválasztani a dokumentumokat. A történeti érték mellett a károsodás jellegét, a használat gyakoriságát, a restaurálással elérhető eredményt és a költségráfordítást egyaránt figyelembe kell venni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a restaurált dokumentum esetleg nem tehető vissza eredeti helyére (pl. kiterített oklevél, tervrajz, a megerősítő rétegtől megvastagodott iratcsomó), vagy nem hajtható össze. Az adott esetben alkalmazandó restaurálási módszer kiválasztásában együtt kell működnie a levéltárosnak és a restaurátornak, hogy a lehetséges megoldások közül - esetleg az elkerülhetetlen kompromisszumokkal - megtalálják a körülményekhez képest a legjobbat. Kívánatos, hogy minden le36