Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella: A hazai levéltárak általános állományvédelmi helyzetfelmérésének tapasztalatai / 30–38. o.

véltárban legyen egy levéltáros, aki járatos az állományvédelemmel kapcsolatos kérdésekben. Akiár saját restaurátor kezeli az anyagot, akár külsó', az érdemi együttműködés előfeltétele a jó eredménynek. A restaurálással kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet két dologra. Az egyik az, hogy a részletes dokumentáció a restaurálás elengedhetetlen része. A dokumentáció egy példányának a levéltári anyag őrzőjéhez kellene kerülnie. A másik dolog pedig, hogy restaurálási feladatokkal csak szakképzett és referenciákkal rendelkező könyv- és papírrestaurátort szabad megbízni. Sok jóvátehetetlen és csak később kiderülő hibát lehet így elkerülni. Akiállítások sok és súlyos veszéllyel fenyegetik a levéltári anyagot. Afontosabbak közé tartozik a nem szakszerű szállítás és tárlóba helyezés, a fotózás és a megvilágítás, ami károsodás forrása lehet. Kevéssé ismert például, hogy a megvilágítás hatására az anyagban olyan folyamatok indulhatnak be, amelyek a megvilágítás megszűnte, az eredeti tárolóhelyre történt visszahelyezés után is folytatódnak. Az elkerülhetetlen klímaváltozások elsősorban a nagyobb nedvességfelvételre képes pergameneknél veszélyesek, mert meghullámosodnak, és a festett részek leválhatnak róluk. Mivel többnyire a legértékesebb dokumentumokat állítják ki, esetleg ismétlődően is, ezeket fokozott veszély fenyegeti. A levéltáraknak a kiállítási feltételekre szabályzatot kell kidolgozniuk, amelyben nem csak olyan általánosságok szerepelnek, hogy a kiállító fél garantálja a biztonságot, hanem megjelölik a csomagolási és szállítási módot, kitérnek a tárlókban használható anyagokra és rögzítésmódokra, a klimatikus és megvilágítási körülményekre, valamint a kiállítás időtartamára. Állandó kiállításon nem szabad eredeti levéltári anyagot kiállítani. A szigorú követelménnyel szemben a válaszok szerint 15 helyen pedig ez történik. Eredeti dokumentum még optimális kiállítási körülmények mellett se legyen három hónapnál hosszabb ideig kiállítva. Törekedni kell a másolatok kiállítására, ahogy azt a kapott válaszok jelzik. A szándék erre tehát meg is van. A mai technika lehetővé teszi jó minőségű másolatok készítését. A kiállítási kölcsönzésnél gyakoribb a kutatási célú kölcsönzés. Ez ugyancsak sok veszéllyel fenyegeti a levéltári anyagot, ezért a kölcsönzést lehetőség szerint minimálisra kell csökkenteni és csak olyan helyre adni, ahol a tárolási és kezelési körülmények megnyugtatóak. A szállítás kizárólag személyes lehet. Remélhetőleg már mindenütt beszüntették a postai küldést, amely során nem csak az elveszést kockáztatnák, hanem extrém klimatikus körülmények és fizikai hatások is érhetik a sérülékeny iratokat. A kérdőív utolsó kérdéscsoportja az általános állományvédelmi tevékenységre vonatkozik. Arra a kérdésre, hogy ismeri-e az állományvédelmi szükségleteket az intézmény vezetése és fenntartója, meglehetősen vegyes válaszok érkeztek. Attól tartok, valójában egyik levéltár sem mondhatja erre azt, hogy igen. Hiszen a szükségletek felméréséhez alaposan ismerni kell az állomány állapotát, azt, hogy milyen károsodások és milyen mennyiségben fordulnak elő, ezek hogyan javíthatók, illetve hogyan lassítható a károsodási folyamat, hogyan lehet elkerülni a további és újabb károsodásokat, mi kell ehhez stb. Bármennyire is nehéz, szembesülni kell a ténnyel, hogy a hatalmas mennyiségű, megállíthatatlanul romló „modern" iratanyag egésze nem menthető meg eredetiben. Arra kell törekedni, hogy legalább az általuk hordozott információt (más adathordozón) őrizzük meg az utókor számára. Az átmásolást akkor kell elvégezni, amikor még kézbevehető állapotban van az irat, az írás teljes és olvasható rajta. Tudom, hogy nagyon nehéz a levéltárosnak lemondania egyes iratokról, amikor azok állapotuk miatt (például penészesek) nem szállíthatók be a levéltárba. A selejtezésre vonatkozó kérdés többekből meg37