Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - Dóka Klára: Terviratok és tervrajzok a törvényhatóságok levéltáraiban, 1870–1949: I. rész / 3–13. o.

A műszaki adminisztrációban az 1929. évi 30. te. hozott változást, mely megszüntette a törvényhatósági jogú és a rendezett tanácsú városok tanácsát, és az összes feladatot, köztük az építési engedélyek megadását is a polgármesteri hivatalokra bízta. Az útépítés és magasépítés során keletkezett, törvényhatósági tervtárakba tartozó dokumentumokat négy részre oszthatjuk: tervezési, engedélyezési, kivitelezési, leszámolási tervekre, illetve terviratokra. Eredetüket tekintve ezek a magántervezőnél, a mérnöki hivatalban, a tanácsi/polgármesteri ügyosztályokon, a kivitelezőnél keletkezhettek, és sajátos megoszlásban kerültek a mérnöki és tanácsi részre oszló városi tervtárakba. A megoszlás elsősorban attól függött, hogy középületről vagy magánépületről volt-e szó, a kivitelezés házi kezelésben vagy vállalkozás útján történt-e. Az irattári rendszert először a tervezők bontották meg, amikor eredeti helyükről kiemelték a terveket az épületek felújítása, átépítése alkalmával. A legnagyobb átrendezés az államosítás után következett be, amikor célszerűnek látszott az állami vagy városi tulajdonba került magánépületek dokumentumait egyesíteni. így elég nehéz rekonstruálni az egyes darabok eredeti hovatartozását, és főként az eredeti őrzőhely, a mérnöki hivatal esetében gyakorta hiányokkal találkozunk. Legkevésbé a tervezői példányok megőrzésére fordítottak gondot, mivel azokhoz - a munkadíj kifizetése után - anyagi következmény nem fűződött. A legtöbb dokumentum éppen ilyen okból a kivitelezéssel, a vállalkozók elszámoltatásával kapcsolatban maradt fenn. Szegedi tervtárak A Szegedi Mérnöki Hivatalban a műszaki anyagot nem iktatták, hanem az adminisztratív iratoktól külön választva osztályonként kezelték a következő megoszlásban: 1. belvízkárok, városi csatornázás, közúti vaspálya, hajók, kompok ügyei; 2. városi középületek dokumentumai, magánépítkezések engedélyei; 3. külterületi építési engedélyek, védtöltés, törvényhatósági utak, telefon ügyei; 4. vízművek nyilvántartása, közvilágítás; 5. térképek, házhelyek, parcellázás. A változások 1929-tól a hivatal anyagának összetételében is lemérhetők. Míg korábban a magánépületek engedélyezett terveinek egy példányát a városi tanács őrizte, és csak az építkezésekről vezetett törzskönyv állt a mérnöki hivatal rendelkezésére, addig a takarékosság jegyében ettől kezdve mind a belterületi, mind a külterületi építkezések engedélyezett terveinek egy példánya ide került. így az anyag számottevő része 1929-tól a magánházakra vonatkozik. Az egyes, utcák és házszámok szerint rendezett dokumentációk a polgármester által aláírt véghatározatból (engedély-okirat) és tervekből állnak. A határozat tartalmazza: az épület nevét, az építkezés tárgyát, a felelős kőműves és ácsmester nevét, annak megállapítását, hogy a kérelem megfelelt az építési szabályoknak. A csatolt tervek 1: 50 - 1: 500 méretarányban készültek, minden esetben tartalmazzák az építésért felelős kivitelező aláírását, a tervező és az építtető nevét, az engedélyező hatóság pecsétjét és aláírását. Helyszínrajzokat, alaprajzokat, homlokzatrajzokat csatoltak az iratokhoz, színes vagy színtelen pausz (vászonpausz) rajz, fénymásolat formájában.

15 A középületek mérnöki hivatalba került dokumentumai nagy tarkaságot mutatnak. Mivel a vállalkozásba adott építkezések felügyelete - mint jelez7