Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - HÍREK - Tyekvicska Árpád: Beszámoló az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa közgyűléséről / 63–66. o.

nyilvántartásra és a gyűjtőterületi iratváltások regisztrálására és vezetésére is alkalmas. A munka befejezésekor a programot az érdeklődő levéltárak díjmentesen megkaphatják. Felmerült az igény a levéltári szakkönyvtárak számítógépes nyilvántartására is. Ebben az esetben a saját programfejlesztés nem tűnik célszerűnek, léteznek ugyanis speciális könyvtári programok, amelyek PC-n futtathatók, szabványosak és más nyilvántartó rendszerekkel kompatibilisek. A levéltárak finanszírozásához kapcsolódóan lényeges kérdés a számítástechnikai fejlesztésekkel együtt járó költségvonzatok figyelembe vétele (pl. általában 3 évente avul el erkölcsileg egy számítógép, illetve az alkalmazott szoftverek; egy-egy berendezés működési ciklusában a bekerülés összegének mintegy 15-20%-át teszi ki a javítás és karbantartás költsége). Breinich Gábor előadása után került sor az egyesületi elnök beszámolójára. Mint az sajnos várható volt - szögezte le már az elején Varga László — az 1997. évi költségvetés sem rendezte a kötelezően előírt levéltári feladatok finanszírozását. Ehelyett egy mindössze jelképes ígéret maradt: a meglévő iratanyag 2, majd 1%-ának mikrofilmezéséhez szükséges kapacitás megteremtése, azonban ebből sem lett semmi. Az ÖLT a finanszírozás kérdésének előbbre vitele érdekében készített egy felmérést. Bár az adatszogáltatás helyenként pongyola volt, a helyzet feltárásához a felmérés erőteljesen hozzájárult. Állásfoglalás alapján az elnökség felkérte a művelődési és közoktatási minisztert, hogy a belügyminiszterrel közösen interveniáljon a négy legrosszabb helyzetben lévő megyei levéltár fenntartójánál. Nincs információ arról, hogy ez megtörtént volna. Egyetlen megyében (Komárom-Esztergomban) - talán a fellépés hatására is - történt némi javulás, 1997-re viszont számos levéltárban egyértelműen negatív fordulat következett be. Változatlanul szükséges lenne az állásfoglalásban javasolt intervenciós alap létrehozására. Ezt a javaslatot a minisztérium válaszra sem méltatta. A Nemzeti Kulturális Alap tevékenysége nagyon hasznos, de nem erre a célra hozták létre. (Sajátos módon, az Alap Levéltári Kuratóriumába az ÖLT képviselője nem kapott meghívást!) Továbbra is fennáll az a képtelen helyzet, hogy a kulturális gazdasági vállalkozásokat intézményként, az intézményeket viszont gazdasági vállalkozásként kívánják működtetni a fenntartók. Ez nyilvánul meg abban is, hogy a saját bevétel növekedése automatikusan maga után vonja a költségvetési támogatás csökkentését. A kincstári gazdálkodásra való átállás pedig - amely több levéltár esetén már meg is történt - elemi gazdasági és ezáltal szakmai önállóságuktól fosztja meg intézményeinket! Az egészségügyi pótlék ügyében — a kormányzati szervek mulasztása miatt - az ÖLT bírósághoz fordult, az eljárás azonban igen vontatottan halad, eredmény a közeljövőben nem várható. A miniszteri ígéretek ellenére a törvényalkotás terén mindössze a védetté nyilvánításról szóló rendelet került megalkotásra. A beharangozott törvénymódosítás előkészítése kimondottan kampányszerűen történt, mára pedig teljesen leállt. Varga László a levéltárügy legnagyobb kudarcának nevezte azt, hogy a politikusokkal nem sikerült megértetni: a levéltárügyben a hiányzó finanszírozás később nem pótolható, az iratanyag ugyanis időközben elpusztul. Nem történt előrelépés a levéltáros képzés területén sem. Hiányzik továbbra is a kiegészítő szak, a meglévő képzés pedig az iratanyag túlnyomó részére nem ad megfelelő ismereteket. A segédlevéltáros-képzésben jogilag nem, de a gyakorlatban mégis monopol helyzete van a MOL-nak, ami - és ezt a megindult képzésben tapasztalható anomáliák is megerősítik - veszélyeket hordoz magában. 64