Levéltári Szemle, 46. (1996)
Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - DOKUMENTUM - Pajkossy Gábor: Deák három levele Wesselényihez, 1837–1838 / 35–45. o.
LEVELEK 1. Kehida, 1837. december 26. Wesselényi 1837. november 30-án írott - Horváth Eduárd által eljuttatott levelében a fentebb már ismertetett helyzetértékelését követően Deák tanácsát kérte, mit tegyen, ha eltiltják a kifogások használatától, és érdemi védekezésre kívánják szorítani. Megküldve a Fiskus november 15-én benyújtott replikáját, kérte - noha arra egyelőre felelni nem kíván -, tegye meg arra „pontonkénti felelő észrevételét", írja meg „mi a kormány és fejedelem személye közti különbségre" eszébe jut. (December 3-i rövid levelében a replika egy további pontjával kapcsolatban is kikérte Deák véleményét.) Kérte Deákot, küldje meg Zala vármegye ügyével kapcsolatban hozott határozatait. Tájékoztatta Kossuth perének új fejleményeiről; hallotta, Csány László ellen Zalában nyomoznak. Kérte, a választ ügyvédjéhez címezve Csapody Pálhoz juttassa el, s újesztendőre Ádándra hívta, hogy találkozhassanak. 14 Deák december 22-én válaszolt, majd kézhez véve a báró december 21-én írott - nem ismeretes - levelét, újabb levelet írt, s a két levelet és a mellékleteket együtt küldte meg Wesselényinek. Kehidán, December 26-án 1837. Kedves barátom! Épen ez órában akartam válaszomat November 30-án irott leveledre Csapodyhoz 15 Benyovszkynak 16 czimzete alatt elküldeni, s ime érkezik egy faiszi ember, 17 ki leveledet és Pali levelét hozza, ez tehát egyúttal elviheti mind előbbi, mind mostani levelemet. Az előbbi választ minden irományokkal s a Királyi Fiscus beírására tett észrevételeimmel együtt, úgy mind azokat a Benyovszkynak czimzett boritékbol éppen most kiszakasztom, egy csomóba kötve s lepecsételve azon levéllel együtt, mellyet a csomó mellett találsz, ide zárom; utóbbi leveledre pedig, mellyet December 21-én irtál, sajnálva, igen sajnálva, kénytelen vagyok felelni, hogy szives meghívásodat nem követhetem, s bármennyire óhajtanám is, ezúttal Ádándon 18 nem ölelhetlek. - Én itthon lekötött ember vagyok, mert miutánn fontosabb, s az egész hazát érdeklő' közdolgokban nem munkálódhatunk, nem munkálódhatunk legalább annyit, hogy az egész idó'nket elfoglalná, polgári kötelességemnek tartom a megyei s közdolgokban s azoknak gyakran egyeseket érdeklő elágozásaiban foglalatoskodni, s miutánn semmi közhivatalt viselni nem akarok, hogy mégis e kötelességeimet teljesitsem, csekély erőmet, tehetségemet örömmel forditom efféle foglalatosságokra. - így én elnöke vagyok az árvákra ügyelő megyei választmánynak, tagja vagyok a népnevelési küldöttségnek, s egynehány falusi oskola különösen felügyelésem alá van bizva; több perekben alispánnak surrogált 19 a vármegye, - több úrbéri, több öszvesitési panaszok megvisgálására ki vagyok küldve, s én mind ezen kiküldetéseket, megbizásokat egész készséggel elfogadom mindenkor, sött elfogadom egyesek kérelmére a közöttök fenforgó bajok kiegyeztetését s elintézését is, amikor csak lehet, mert tartozásnak vélem a közelitő bizodalmat visza nem taszítani. - Mindezeknek természetes következése az, hogy munkálódásaimra másokkal egyetértve kell határnapot kitűznöm, mellyet megváltoztatnom csak azért sem lehet, mivel ahoz mások is igazítják dolgaikat, s 38
