Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - Horváth J. András: Az egyesített főváros építésrendészeti tevékenysége és ügyiratai az 1870-es években / 3–23. o.

Tanácsi intézkedés és határozat A Tanács, illetőleg az annak nevében eljáró III. ügyosztály intézkedését „a középítési bizottság javaslatához képest" hozta meg, az esetek oroszlánrészében egyszerűen elfogadva a fenti javaslatokat. Az építési engedély a törvény értelmében ezzel kiadható lett vola, ám a Tanácsnak a határozathozatal előtt mégis átiratot kellett intéznie az FKT-hoz, hogy az az ügyben „...általános szabályozási szempontból netán fennforgó észrevételeit..." a Tanáccsal közölje. Ez az ügyviteli eljárás egy 1870. augusztusi Pest városi tanácsi-közmunkatanácsi megállapodás alapján lépett érvénybe, melynek nyomán a Tanács később gyakorlatilag minden építési engedélykérelmet áttett az FKThoz, mely a terveket aztán már nemcsak szabályozási, hanem egyéb szempontból is elbírálta.

12 (Mint említettük a Középítési Bizottmány és a Tanács közötti vitás esetekben a döntés eleve a Közmunkatanács elé került.) A Tanács az építési engedély fogalmazványát azután újabb előrenyomott előadói ív felhasználásával készítette, feltüntetve azon, hogy azt az FKT átirata és a Középítési Bizottmány javaslata alapján adta ki. A tanácsi intézkedés egyébiránt tartalmazta az engedélydíj bevételezésére és a pénzügyigazgatóság értesítésére, valamint az arra vonatkozó utasítást, mely szerint a folyamodó, a felelős építőmester és a Mérnöki Hivatal a jóváhagyott tervek egy-egy példányát megkapják. Használatbavételi engedély Az engedélyezési eljárás az építménynek a tulajdonos rendelkezésére bocsátásával zárult. A ,,házlakhatósági engedély" a kérelmező megnevezésén, a kezelési feljegyzéseken és az eljárási díj megállapításán túlmenően felsorolja az építmény egyes helyiségeit, s megjelöli a használatbavétel időpontját. A hivatalok és testületek által érvényesíteni kívánt szempontrendszer Mérnöki Hivatal Épület-, baleset- és tűzbiztonság. A Mérnöki Hivatal Építési és építésrendőri szakosztálya működésének két fő területét a beadványok véleményezése és a helyszíni vizsgálatok képezték. A hivatal mindkét esetben a legnagyobb jelentőséget az épület-, baleset- és tűzbiztonság kérdésének tulajdonította. Ezen belül is különös gondot fordítottak az ún. veszélyes épületekre, illetve a jóváhagyásra benyújtott tervek azon megoldási módozataira, melyeket ilyen szempontból aggályosnak tartottak. Valamely életveszélyesnek tartott épületre vonatkozó bejelentés esetében például hivatali „vészbizottság" tartott a helyszínen azonnali vizsgálatot, s szükség esetén intézkedett is. Ha pedig „rögtöni veszély nem forgott fenn", a bizottmány a további ügyintézést a rendes hivatali útra terelte.

13 Tekintettel arra, hogy a főváros épületállományának jórésze a század elején-közepén épült, s igen rossz karban volt, a Mérnöki Hivatal igyekezett csak a valóban életveszélyes épületekre korlátozni különleges eljárását. Ha a ház „...több javítást igénylő állapotban találtatott, ...de korántsem olyanban, hogy abból veszélyre lehetne a bennlakókra következtetni"— a hivatal tárgytalannak tekintette az ügyet.

14 Kevésbé volt viszont elnéző a főváros műszaki közege az újonnan létesítendő építmények kiviteli terveit illetően. Főként — ha rendelkeztek ilyenekkel — az épületek pincéi, a felszín feletti tartófalazatok, valamint a 8