Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - Horváth J. András: Az egyesített főváros építésrendészeti tevékenysége és ügyiratai az 1870-es években / 3–23. o.

födémek és a tetőzet biztonságos, norma szerinti kialakítása igényelte a legtöbb tervmódosítást. Új pincék létesítésekor a hivatal láthatólag fokozott óvatossággal járt el: a benyújtott terveket többször is módosíttatta, részletes építési utasításokat adott az építtetőnek, kötelezte őt a biztonsági szempontok messzemenő figyelembevételére, majd helyszíni szemlékkel ellenőrizte utasításai végrehajtását.

15 Biztonsági szempontból a felépítmények tervezésére, létesítésére vonatkozóan is normatív elveket igyekezett érvényesíteni. Itt az volt az alapkövetelmény, hogy a fŐfalazatok téglából és megfelelő vastagságban épüljenek.

16 Az épületszerkezetet statikai szempontból nem érintő belső felosztásra vonatkozó igényekkel szemben viszont a hivatal engedékenyebbnek mutatkozott.

17 Súlyt fektettek a balesetbiztonságra: ha több fázisban folyt az építkezés, a még használatba nem vett, megépített részeket a munkások elől le kellett zárni;

18 pincemélyedéseket támfallal, vaskorláttal kellett keríteni;

19 s nehezen adtak egyetértő javaslatot olyan veszélyes üzemnek minősülő létesítményre, mint például egy gáztartály, mondván: „... szomorú tapasztalatok tétettek gázmérgezések tekintetében".

20 Gyakran kötötték az építési engedély megadását a tetőszerkezetek benyújtott terveinek módosításához is. Fontos szempont volt, hogy a szerkezeti megoldások biztonságosak és az alépítményhez illeszkedőek legyenek.

21 A fenti biztonsági szempontokat végül a tűzbiztonság kérdésköre egészítette ki, melyet az építési rendszabályok a legrészletesebben szabályoztak.

22 A Mérnöki Hivatal javaslataiban ezekhez a legszigorúbban tartotta magát: nem lehetett szó sem a tűztávolon belüli építkezésről,

23 sem a tetőtéri födém fölfalazásának elmulasztásáról,

24 vagy akár arról, hogy fűtőberendezés utólagos létesítése során az építtető ne mutasson be pótlólag terveket.

25 Az ezen javaslatokkal mindenkor egyetértő tanácsi határozatok végrehajtását azután a hivatal természetesen szigorúan ellenőrizte is.

26 Korszerűség, technológiai norma. Noha az érvényes építési rendszabályok az alkalmazandó építési módszer és technológia számos kérdését részletesen szabályozták, a Mérnöki Hivatal a szakvélemények megadásakor törekedett ezeken túlmenően egyéb célszerűségi szempontokat vagy javaslatokat is érvényesíteni, melyek nem eredtek közvetlenül a jogszabályi előírásokból. Bár gyakran érte ekkoriban a hatóságot az a vád, hogy rendelkezéseivel indokolatlanul fokozza az építtetők költségeit, a Mérnöki Hivatal szakvéleményeinek behatóbb vizsgálata ezt nem teljesen igazolja.

27 Kétségtelen, hogy a hivatal által felvetett szempontok tervmódosítást igényeltek, ám ezek csak korlátozott mértékben járulhattak költségnövekedéshez. Általánosságban elmondható, hogy a Mérnöki Hivatal többnyire olyan módosításokat javasolt, melyek ekkoriban jobbára már beépültek az építészeti kultúra normarendszerébe. Aszóba hozott javaslatok az esetek többségében természetesen konkrétak voltak, ám a szakvélemény kialakításakor a hivatal jónak látta olykor általánosságban figyelmeztetni a beruházót: „...az építmény szerkezete megfelelően készítendő".

28 Bár az 1873-as építészeti szabályzat vízvezeték, házicsatorna vagy vízöblítéses WC létesítésére nem kötelezte az építtetőt, a Mérnöki Hivatal a hetvenes évek közepén szorgalmazta ezek létesítését. Vízvezetékkel ellátott emeletes házak esetében a Tanács például már nem adott ki használatbavételi engedélyt, ha az építtető nem látta el „...az árnyékszékeket vízzáros készülékkel (Water-kloset)...".

29 Középület esetében pedig „...kellő számú vízcsapok, melyek csővezetése a városi vízvezetékről [történik]..." javaslat olvasható a műszaki véleményben.

30

Efféle, ekkoriban még korántsem általános „technikai újdonságok" létesítése — még egy kö9