Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - Horváth J. András: Az egyesített főváros építésrendészeti tevékenysége és ügyiratai az 1870-es években / 3–23. o.

előírásokhoz képest. Ennek célja — mint utaltunk rá — az esetenkénti szakmai hiányosságok pótlása, s épületbiztonsági és némi minőségi garancia biztosítása volt. Másrészt viszont, már különálló fejezetenként tárgyalták az egyes infrastrukturális jellegű létesítményeknél betartandó normákat (pl.: csatornázás, légszesz- és vízvezeték létesítése, utca- és járdaburkolások). Az építésrendészeti ügyvitel és iratkezelés általános jellemzői Az építésrendészeti ügyek intézését a fővárosi hatóság kebelében főként három szerv, úm. a Tanács, illetőleg annak Magánépítési, felmérési és szabályozási ügyosztálya (a továbbiakban: Magánépítési ügyosztály), a Mérnöki Hivatal, mint a főváros „műszaki közege", valmint a Törvényhatósági Bizottság Középítési Bizottmányának Hetes (Magánépítési) Albizottmánya végezte. A főváros törvényhatóságán kívül pedig — mint említettük — a Fővárosi Közmunkák Tanácsa intézte a fellebbviteli ügyeket. Ezek a szervek az ügyvitel — mondhatni — főszereplői, melyek véleményéhez, javaslatához és határozataihoz esetenként a kerületi elöljáróság, a számvevőség, a házi- vagy a letétpénztár — mint mellékszereplők —jelentései járultak. Ezen szervek működése során keletkeztek jelen vizsgálódásunk céltárgyai: az egykori tanácsi központi irattár Magánépítési ügyosztályának magánépítési és építésrendészeti ügyiratcsomói. A magánépítési iratok egyedi ügyiratcsomók formájában az egykori regi sztratúrában, a már említett Budapest Székesfőváros Tanácsa központilag irattározott ügyosztályi irattárában, a III. Magánépítési ügyosztály évenként, irattári alapszámos rendben fennmaradt sorozatában találhatók.

8 Az egyedi építési ügyek kutatása az ingatlan tulajdonosának neve szerint, az eredeti névmutatókönyvek alapján történik. Az iratcsomók évenkénti sorozatokban, egykorú irattári számrendben találhatók, melyek az egyazon ügyre különböző időpontokban benyújtott iktatmányokat tartalmazzák. Bizonyos, hosszan elhúzódó ügyek esetében több iratcsomó is keletkezett, ezeket — amennyiben túlontúl terjedelmesek voltak — ún. külön csomóba gyűjtötték, s helyezték el az évsorozat végén. Az iratanyag szinte csonkítatlanul maradt fenn; sem selejtezések nem történtek benne, sem háborús károk nem érték. Ám az anyag mégsem tekinthető érintetlennek, hiszen az építési engedélyek és az azokhoz kapcsolódó iratok egy-egy épületrekonstukciót megelőző építéstörténeti dokumentáció összeállításához — nélkülözhetetlen források lévén — gyakran kézbe kerülnek. Ez az ügyirattípus — legalábbis a közigazgatási iratok között — alighanem a levéltár legkutatottabb forrásai közé tartozik. Mivel az ügyiratcsomókban nemcsak a fővárosi hatóságok iratai találhatók, hanem minden más szervé is, nyomon követhetők a hatósági eljárás fázisai. Ezeket illetően az 1870-es évek anyagában az alábbi ügyviteli és iratkezelési jellemzőkkel találkozunk. Beadvány A beadványt az ingatlantulajdonos vagy megbízottja nyújtotta be a tanácsi segédhivatalba. A kérvény külzete rendszerint szabatos tárgymeghatározást tartalmaz, mely viszont nem jellemző a névmutatókönyvekre. Ezekben többnyire csak az építtető nevét, az iktatószámot és az „ép. eng." bejegyzést tüntették fel. A külzeten található kezelési feljegyzések a következők: tanácsi iktatószám és a nyilvántartásba vétel dátuma, a III. ügyosztály saját iktató6