Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - Horváth J. András: Az egyesített főváros építésrendészeti tevékenysége és ügyiratai az 1870-es években / 3–23. o.

pontjává tegye, s a városfejlődést is ezen irányba mozdítsa elő. Az Andrássykormány ezen szándék megvalósítása érdekében fogadtatta el a törvényhozással 1870-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsáról szóló törvényt, mely komplex módon mind a fővárosfejlesztés anyagi alapjairól, mind pedig a szervezeti kérdésekről rendelkezett. Az új törvény megalkotása során igyekeztek biztosítani azokat a szervezeti szabályokat és intézményes garanciákat, amelyekre a főváros egységes építésrendészeti igazgatása szempontjából feltétlenül szükség volt. Az ekkor létrehozott új szerv felerészben állami, felerészben pest-budai városi delegáltakból összeállított hatóság volt, mely főként szabályozási kérdésekben részint maga intézkedett, részint a városok tervezeteit véleményezte és középítkezéseit felügyelte, s magánépítési ügyekben másodfokú hatóságként tevékenykedett. Noha a rendelkezés egyik pontja szerint a törvényalkotó eredetileg a fővárosi építésügyet a későbbiekben külön törvény útján szándékozott szabályozni, jelen jogszabályban azonban addig is meghatározó befolyást kívánt biztosítani a Közmunkatanácsnak azáltal, hogy a javaslat kidolgozását közvetlen annak feladatkörébe utalta.

1 Am építésügyi törvény nem született, s az FKT befolyását végül is nem ez a rendelkezés biztosította, hanem az, amely kimondta, hogy a városok kötelesek mindenben szem előtt tartani azokat az elveket és utasításokat, melyeket a Közmunkatanács számukra megállapít.

2 íly módon az FKT Pest Város Építési Bizottmányának véleménye figyelembevételével már 1870-ben ideiglenes építésügyi szabályzatot dolgozott ki és léptetett életbe a testvérvárosokban. Ezt később többször módosították, ám az ekkor kialakított és még a régi Pest városi építési szabályok felfogását is sokban tükröző új szabályozás alapvető rendelkezései végül is az egész korszakon át érvényben maradtak.

3 1870 előtt a három város közül csak Pestnek volt építésügyi szabályzata, Budának és Óbudának egyáltalán nem. így, amikor a Közmunkatanács saját tervezetét a három városra vonatkozóan kidolgozta, lényegében a Duna-jobbparti városrészeknek is a pesti normák betartását írta elő. Az 1870-es szabályzat módosításának kérdése 1873 után heves vitákat eredményezett a közgyűlésben. Ezeket e helyütt nem részletezzük, csak röviden utalunk rá, hogy a városatyák jelentős része a háztulajdonosi érdekek képviseletében hevesen ellenezte a Közmunkatanácsnak az építési normák szigorítására vonatkozó elképzeléseit. A viták elszánt voltára utal, hogy egyes városatyák ezek nyomán több ízben is felvetették az FKT megszüntetésének szükségességét.

4 A főváros hivataltörténete szempontjából érdekes mozzanat, hogy a technológiai norma szigorításának szükségességét ekkoriban nem csak a Közmunkatanács hangoztatta, hanem — szemben a közgyűlési többség álláspontjával — maguk a városházi szakemberek is. Álláspontjukat 1878-ban Rózsa Péter, a tanácsi III. Magánépítési Ügyosztály jegyzője, majd később tanácsnoka világította meg egy közleményben az építészszakma számára.

5 Rózsa ebben — noha fővárosi tisztviselő volt, mégis — sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy a főváros közgyűlése ,,...a legkirívóbb módon nyilvánított bizalmatlansági szavazatot az FKT iránt..." holott, állította, „... igenis szükséges oly részletesebb intézkedéseket felvenni a szabályzatba, melyek a jóhiszemű építtetők érdekeit a lelkiismeretlen kontárok irányában megvédeni képesek..."; az építési szabadság mellett kardoskodók pedig „...megfeledkeznek arról, hogy az építési ipar sehol a világon nem szabad ipar, csak itt!".

6 4