Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - NÉZŐPONT - Körmendy Lajos: Gondolatok a magyar levéltárosi mentalitás és identitás vonatkozásairól, 1945–1995 / 33–43. o.

koncentrál (ez gyakran együtt jár a proveniencia-elv meg nem értésével vagy negligálásával). A történész-levéltáros természetszerűleg arra törekszik, hogy az iratok információit elsősorban önmaga hasznosítsa történeti tárgyú pub­likációkban. Munkájában a levéltárosi szakmunka törvényszerűen háttérbe szorul, illetve a feltétlenül elvégzendő levéltári rutinmunka lép a helyére. A mentalitást azonban nem szűkíthetjük le levéltárosi vagy történészi érték­rendre, ez annál összetettebb valami, jelentős erkölcsi tartalma van, erősen függ a képzéstől és a felhalmozott ismeretektől. Az 50-es években aktív levél­tárosok a háború előtt születtek, nevelkedtek és — többségükben — jártak egyetemre. Megvolt bennük — hogy egy banális, de találó kifejezést hasz­náljunk — a kötelességtudat, általában magas szintű volt a kultúrájuk, a kooperációs hajlamuk, és nem utolsósorban kitűnő volt a képzettségük. Ez a tudás és mentalitás tette képessé pl. az országos levéltári levéltárosokat, hogy pár év alatt jó segédletek tucatjait publikálják, számba véve és leírva a gondjaikra bízott sok kilométenyi iratanyagot. A politikai hatalom autoritaire jellege, szinte véletlenszerűen, pozitív szerepet játszott. Hatalmi szó kellett ahhoz, hogy a történeti kutatáshoz szo­kott levéltárosok ezután rendezzenek, leltárt vagy módszertani füzetet írja­nak. Bár nem hangzik nagyon tudományosan, de a kivételesnek és a véletlen­nek is nagy szerepe volt a pozitív helyzet kialakulásában. Kivételes helyzet volt, hogy akkor, amikor a gazdaság vagy a kultúra szinte minden grádicsára megbízható, többnyire hozzá nem értő és tanulatlan kádereket ültetett a Rá­kosi-rezsim, ez a levéltáraknál nem voltjellemző, sőt, a legmagasabb tisztsé­geket viselő vezető levéltárosok nem is voltak szükségszerűen párttagok. Való­színűleg ez azért lehetett így, mert a politikai elit lenézte a levéltárakat (régi, poros iratok), és nem tulajdonított jelentőséget az ilyen „elhajlásnak". Poli­tikai gyűlések és lózungok persze voltak szép számmal, de mögöttük tartal­mas szakmai munka folyt. Véletlennek tekinthetjük ugyanakkor, hogy ezek a vezetők olyan személyiségek voltak, akik mind tudásuk, mind kitartásuk — és mondhatjuk: mentalitásuk — révén pozitív irányt szabtak a fejlődés­nek. A hatvanas években lassan megváltozott a helyzet. Az egyetemről kike­rülő újabb és újabb évfolyamok már korántsem voltak olyan jól képzettek. Az egyetemi levéltárosképzésben uralkodó maradt a háború előtti szakmai felfo­gás, a hangsúly a latinon, a paleográfián és egyéb segédtudományokon volt. (Ennek ellenére a végzős hallgatók között nagyon ritka volt a jó „latinos", főleg az elsorvadt középiskolai latinoktatás miatt). Ráadásul — általános vélekedés szerint — az oktatás színvonala a 80-as években erősen esett. Feltétlenül beszélnünk kell egy olyan jelenségről, ami az egész magyar táradalomban megnyilvánult. A 60-as és 70-es években gyorsult fel az a mo­rális és munkakultúra-hanyatlás, ami máig ható következményekkel bír. Ekkor uralkodott el az a rövidlátó egoizmus — a természetes közösségeitől megfosztott és sokszor becsapott egyén törvényszerűen vonul vissza az ego sáncai mögé —, ami egyre nehezebbé tette a közös munkát, és egyre kevéssé vonzóvá a levéltárosi pályát a történészével szemben. A levéltáros-hivatás nem nagyon illett/illik ebbe az irányzatba. „Névtelenül" rendezni egy fondot, készíteni egy katalógust, amit majd évtizedeken át fognak használni má­sok? Általában: másokat szolgálni, nos, ez a túlfejelett egóval bíró embe­rek számára nem vonzó perspektíva. 11 írni egy történeti tanulmányt, sze­rezni egy tudományos fokozatot (levéltártanból nem is lehet!), az egyén di­csőségét, tekintélyét növeli. Nem elsősorban egyéni hibákról van szó, a tör­ténész társadalmi presztízse sokkal nagyobb volt (ma is az), mint a lev­éltárosé, és ehhez aztán sokan igazodtak, még akkor is, ha ezzel kevesebb fizetés járt. 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom