Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - MÉRLEG - Draskóczy István: Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414). Bp., 1994 / 51–53. o.

a Pótlás c. fejezet adja közre. Meglehet, ez az eljárás szokatlan, megtöri a könyv egységét, de ha a kutatás szempontjára gondolunk, helyeselni tudjuk, hogy a szerkesztő' félretette a formai szempontokat. A Zsigmondkori oklevéltár II. kötete két félkötetból áll, s használatát megnehezíti, hogy a mutató a második részben található (amelyet mellesleg kisebb példányban adtak ki, mint az első részt, és ma már könyvritkaságnak tekinthető). Ebből a tényből vonhatta le Borsa Iván azt a tanulságot, hogy minden újonnan megjelenő kötetnek név- és tárgymutatóval kell rendelkeznie. A részletes mutató a kor minden fontos jelenségéhez eligazítást ad. Ahogy a korábbi kötetek, úgy a IV. kötet is részletesen felsorolja a könyvészeti forrásokat, feloldja a rövidítéseket. A felhasznált levéltárakról (beleértve az Országos Levéltár Középkori Gyűjteményében található levéltári egységeket) azonban már csak a III. kötet tájékoztat részletesen. A

IV. kötetben a szerkesztő csupán megelégedett azzal, hogy betűrendben közölje az általa a levéltárakra alkalmazott rövidítéseknek a megoldását. Kétségtelen, indokolt az eljárás, mivel ezzel helyet lehetett megtakarítani. Az archívumok feloldása különösen a család- és helytörténészeknek fontos, hisz a Zsigmondkori oklevéltárban közölt okmány levéltári jelzete alapján sejthetik, hogy az általuk megismerni kívánt családra vagy helységre még hol találnak publikálatlan adatokat. A Zsigmondkori oklevéltár IV. kötetével ismét értékes kiadvánnyal gyarapodott történetírásunk. Nemcsak magyarok, hanem a Kárpát-medence múltjának minden kutatója forgatni fogja, hisz rajta keresztül az általa vizsgált problémát az egykori magyar királyság szélesebb keretei között ismerheti meg. A nyelvészeket a dőlt betűvel szedett vulgáris szavak fogják érdekelni. A szláv nyelvek kutatója pedig örömmel fogja olvasni azt a szláv nyelvű szöveget, amely az Erdődy család vörösvári levéltárában maradt fenn (Csázmai káptalan, 1413. III. 18-312. sz.). JEGYZETEK 1 Mályusz Elemér: A Zsigmondkori oklevéltárról. Századok, 1982. 923-985. A sorozat létrejöttének körülményeiről szóló történeti áttekintést 1. még: Kubinyi András: A Zsigmondkori oklevéltár III. kötete (1411-1412). In: Levéltári Szemle 1993/4. 90-93. old. 2 Az I. kötet kiadásakor megjelent recenziókat ismerteti Kumorovitz L. Bernát. Kumorovitz L. Bernát: Zsigmondkori oklevéltár. Századok, 1959. 815-819. 3 Mályusz: i. m. 950. p. Drashóczy István 53