Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - MÉRLEG - Szabó Attila: Hudi József: Pápa város önkormányzata a késő feudalizmus korában (1730–1847). Pápa, 1995 / 55–56. o.

Hudi József: Pápa város önkormányzata a késő feudalizmus időszakában (1730-1847) Fejezetek Pápa város történetéből 2. Pápa* JÖÖSS197 pag., Az örvendetesen gyarapodó várostörténeti kiadványok egyikiLújabb kötete született meg Hudi József Veszprém megyei főlevéltáros tollából, aki már számos publikációt jelentetett meg a megyei mezővárosok, jelesül Pápa város feudális kori történetéből. Jelen műve az 1994-ben megvédett kandidátusi disszertáció átdolgozott változata, egyben a szerzó' első* önálló kötete. Hudi József fontosnak tartotta a „kiváltságolt, világi földesúri hatalom alatt lévő mezőváros" igazgatástörténetének monografikus igényű feldolgozása mellett választ keresni arra, hogy a városi igazgatás, a városi társadalom egyedi jelenségével állunk-e szemben, vagy az adott város története a vizsgált időszakban szervesen illeszkedik a szűkebb-tágabb régió urbanizációs folyamatába. A szerző igazoltnak találja azt, hogy Pápa, polgárságának kapcsolataival is elsősorban a kisalföldi tájegységhez, az észak-dunántúli régióhoz kötődött. Megállapítása szerint a magyarországi mezővárosok és szabad királyi városok egy irányba fejlődtek, a modern értelembe vett polgári viszonyok és önkormányzatok megszervezésekor ugyanazokat az akadályokat kellett elhárítaniuk az útból. Az egyedi vonások közül a legfontosabbnak a szerző azt tartja, hogy Pápán a zsidóság (Dunántúl legnépesebb és legvirágzóbb községe, 1847-ben a város lakosságának a negyede) tömeges jelenlétével, gazdasági szerepével, a nemesek és a paraszti külvárosok önkormányzati elkülönülésével sajátos helyzet alakult ki a magyarországi mezővárosok sorában. Pápa mezőváros iparosodottsági szintje meghaladta a szabad királyi városok átlagos fejlettségi színvonalát, sőt kereskedelme a dunántúli régióban ennél is fontosabb helyet foglalt el. A városi elit római katolikus, etnikailag sokszínű, de többségében magyar volt. Nem elhanyagolható ezeken túl a város közigazgatási (Veszprém mellett a másik megyeközpont) és kulturális szerepköre, ez utóbbi elsősorban a református főiskola révén. A kötet tagolása arányos, jól áttekinthető, könnyen kezelhető, a szerkezete alapvetően a klasszikus igazgatástörténet szabályai szerint épül fel. A szerző a bevezetőként is felfogható részek (A város arculata, A város jogállása) után lényegében két korszak alapján tagolja Pápa késő feudális kori önkormányzatának történetét. Az első fontos dátum a mezőváros önkormányzatai (Belsőváros, Külsőváros) és a földesúr (Gróf Esterházy család) közt létrejött örökös szerződés 1730-ban, illetve 1732-ben. A másik fordulópont pedig a korábbi önkormányzatok 1842. évi egyesülése. A szerző szemléletesen mutatja be a XVI-XVII. században végvárként funkcionáló helység katonai és polgári közösségének, illetve a földesúri hatalom alatti majorbeliek jogállásának átalakulását és egységesülését a XVIII-XIX. században. A városi önkormányzat testületi és egyedi szervei alapvetően az általános magyar városigazgatási gyakorlat szerint fejlődtek. A legfontosabb testület, a 12 tagú tanács hatásköre az élet minden területét felölelte (a XIX. 55