Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: Adatok a magyarországi katolicizmus helyzetéről a két világháború között / 22–41. o.

tatásban azonban helyet kapott minden egyházi javadalmas, kivéve a plébániákat, templomokat és iskolákat.) Mint ilyen, szervesen kiegészíti az 1. sz. dokumentumot, amely a birtokállományra konkrétan nem tér ki. Az irat keletkezéstörténetéről elmondható, hogy 1921-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium azzal a kéréssel fordult Csernoch János bíboros hercegprímás, esztergomi érsekhez, hogy bizalmasan közölje a kormánnyal a katolikus egyházi nagyjavadalmasok Trianonnal elszenvedett birtokveszteségeinek adatait. A hercegprímás a javadalmasoktól bekérte az adatokat, amelyeket a prímási iroda táblázatosan összesített. Ezt a kimutatást 1922. június 17-i kelettel küldték meg a VKM-nek. Onnan a dokumentum egy példányát ezt követően átküldték a Külügyminisztérium Politikai Osztályának. A megküldés célja aligha lehetett más, mint a külképviseletek, elsősorban megint csak a szentszéki követség pontos informálása részint a veszteségekről, részint a javadalmakról. (Ennek nemcsak a kinevezések esetében volt jelentősége - hogy ti. melyik stallum mekkora javadalommal jár - hanem a folyamatban lévő vagyonjogi viták szempontjából is, amelyek a Vatikánban permanensen jelen voltak az egész korszakban.

7 A „Kimutatás" először az érsekségek és püspökségek (egyházmegyék), majd a képtalanok, a javadalmas (reális) apátságok és prépostságok, a javadalmas szerzetesrendek, végül az alapok szerinti bontásban készült. Az első oszlopban az 1918-as állapotot adja meg, a másodikban a Trianon után megmaradt területet, utána sorrendben a csehszlovák (csehtót), román, jugoszláv és osztrák impérium alá került birtokok következnek. (Természetesen mindegyik az akkori katasztrális holdban.) Az összesítő táblázat pedig ezen túlmenően a %-os arányt is feltünteti. Az adatsorok a javadalmasok bevallásán alapulnak, és ha összevetjük őket az 1925-ös Gazdacímtár adataival,

8 lényeges eltéréseket nem tapasztalunk. (Az eltérések az időközben végrehajtott földreformból és egyéb eladásokból-vásárlásokból stb. adódnak. Tehát a kimutatást hitelesnek tekinthetjük.) A kimutatáson sem dátumot, sem szerzőt nem találunk. Az összeállítás helyéhez nem fér kétség: az esztergomi aulában történt. Időpontját is be lehet határolni. A kimutatás utolsó rovatában („Jegyzet") ugyanis jugoszláv relációban x-szel (a nyomtatásban *-gal - AszerkJ megjelölték, hogy az illető birtok mely része van szerb megszállás alatt, illetve osztrák vonatkozásban azt, hogy a jelzett birtok még magyar államhatóság alatt van. Ezekből pedig következik, hogy az összeállítás elkészültekor még nem történt meg a szerbek által megszállt baranyai háromszög kiürítése, ahová 1921. augusztus 22-én vonult be a magyar nemzeti hadsereg. A nyugat-magyarországi terület átadására az osztrákoknak pedig 1921. november közepén került sor. Tehát megállapítható, hogy a kimutatást 1921. augusztus 22. előtt vetették papírra. Ám a külügyi fondban található példányon - amit ide a VKM tett át -a jegyzet rovatban szereplő megjegyzések át vannak húzva. Esztergomból a VKM-be érkezett kimutatásban még szerepeltek, valószínű itt tették a korrekciót. Anélkül, hogy a katolikus egyház veszteségeinek taglalásába mélyednénk megjegyezzük, hogy a lakosságon belüli katolikusok aránya lényegesen nem változott. 1910-ben a latin és görög szertartású római katolikusok aránya 60,3% volt, az 1920-as szerint ez 66,1% lett. Az egyetemes veszteségek tehát a katolikus arányszámot némileg növelték is. Az 1. sz. dokumentum adataiból kitűnik, hogy az intézményekben való veszteség átlagosan 50-55% között mozog a katolikus egyház esetében. Ha ehhez mérjük a birtokállomány-veszteséget, ami 44,77%-os, akkor az sem volt súlyosabb az egyéb veszteségeknél. (Az pedig további kutatást érdemelne, hogy ez a birtokveszteség milyen minőséget jelent, milyen aranykorona-értékű, művelési ágú és tényleges jövedelmű javadalmat takar.) 24