Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Molnár András: "Még a tekintetével is vezényel!": Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen / 3–20. o.

tályhoz; sőt e tulajdonok sokszor megfordított arányban állanak a nemesi kiváltsággal". Batthyány e kijelentésének azonban sem az október 5-i, sem az október 18-i főrendi naplóban nincs nyoma, pedig a felsőtábla ekkor tárgyalta és fogadta el az elvet. Október 5-én — annak érdekében, hogy a konzervatívok ne ellenezzék a tervet — Batthyány még a hivatalképesség fokozatos elfogadtatása mellett szállt síkra, bár remélte, hogy a főrendek többsége osztozik a vágyban, „miszerint a hivatalképesség általánosan a nemnemesekre terjesztessék ki". Batthyány csak akkor „leplezte le" igazi célját, amikor október 18-án a főrendek közfelkiáltással elfogadták az általános hivatalképesség elvét. „Bár én is a múlt alkalommal a megszorítás mellett szavaztam — szólt ekkor Batthyány —, de nem tettem azt meggyőződésemnél fogva, mert szerettem volna akkor is általánosságban elfogadni a hivatalképesség elvét." „Miután örömmel látom, hogy egészen reményen felül az általános hivatalképesség elfogadására kilátás van, részemről módosítom voksomat" — csatlakozott Batthyány is a liberális törvényjavaslat elfogadásához.

52 Az 1844:IV. te. a nem nemesek számára is biztosította a jogot, hogy a nemesi javakat háborítatlanul birtokolhassák. Batthyány ugyan e törvény főrendi vitájában nem vett részt, egy 1844. november 10-én írott levelében azonban úgy nyilatkozott, hogy a birtokképesség elfogadása a „legfontosabb határozat, amelyet 100 év óta Magyarországon hoztak".

53 Dacára mindezen részeredményeknek az országgyűlés munkájával és elért eredményeivel Batthyány — egészében véve — elégedetlen volt. Az ellenzék részgyőzelmei ellenére „az országgyűlés gyalázatosan rosszul megy — írta egy levelében 1844. november 5-én —; ez a leggyalázatosabb országgyűlés évek óta"!

54 Az országgyűlés eredménytelenségének fő okát Batthyány abban látta, hogy Bécs a monarchia többi, alkotmánnyal nem rendelkező tartományához hasonló módon, abszolutista módon igyekszik Magyarországot is kormányozni. „Asszimiláció kell Magyarország és Ausztria között" —jelentette ki Széchenyi előtt 1844 májusában; Batthyány azonban merőben másként gondolta az asszimilációt, mint Széchenyi. Míg Széchenyi szerint Magyarországnak kellett volna a birodalom érdekeihez igazodnia, Batthyány alkotmányosságot kívánt az örökös tartományok számára is. Ilyen értelemben vetette fel Batthyány még 1843 júliusában az ellenzék egyik értekezletén az ötletet, hogy mit tenne a kormány, ha ő, mint stájerországi birtokos, az ottani rendek figyelmét is felhívná rég elfelejtett jogaikra?

55 A császári titkosrendőrség jelentése szerint Batthyány az országgyűlés idején is rendszeresen bírálta Metternich kormányzati rendszerét. 1844. július 30-án jelentették pl., hogy Batthyány véleménye szerint a monarchia jövője gyökeres javításokat kíván, de ezekre addig nem lehet számítani, amíg Metternich áll a kormányrúd mellett.

56 A Batthyány Lajosnál 1844. július 16-án tartott politikai összejövetelen a házigazda állítólag ezeket mondta: a sok kongresszus és diplomáciai tárgyalás a bécsi kabinet minden erejét kimerítette. A reformerők általános ébredését ellenséges szemmel nézik, és igyekeznek azt amennyire lehet megakadályozni. „Ebben áll a minisztérium jelenlegi politikája; tehát az idők szellemének követelésével egyenesen hadilábon áll, mert hiszen csak az ébredő erők okos felhasználásával lehet azt a vihart lecsillapítani, mely Európa politikai horizontján már jelentkezik, s előbb-utóbb ki kell törnie." Batthyány szerint a merev kormánybürokrácia, amely sohasem volt képes számolni Magyarország különleges viszonyaival, és amely éles ellentétbe került a mindinkább fejlődő és kibontakozó magyar alkotmányos mozgalommal, most sem akarja belátni, hogy „nagy állami reformok előestéjén állunk".

57 1844 augusztusában még tovább mentek Batthyányék, amikor — a titkosrendőri hírek szerint — azt hangoztatták, 17