Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Molnár András: "Még a tekintetével is vezényel!": Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen / 3–20. o.

hogy a kormánynak az országgyűlés megnyitásával csak a magyarországi parlamentarizmus lejáratása volt a célja. A kormány visszaélt a király tekintélyével, vérmes reményeket támasztott, majd sorra megakadályozta a reformok elfogadását.

58 Amikor az országgyűlés végére már teljesen bizonyossá vált, hogy a kormány jottányit sem hajlandó engedni merev politikájából, a felsőtábla 1844. november 10-i ülésén Batthyány nyíltan kijelentette: „bennem a kormány iránti bizalom soha nem élt, tehát meg sem szűnhetett, és soha nem kételkedtem azon , hogy az ausztriai systema hálátlan, hogy Kaunitznak eszméje és elvei mindig uralkodnak fejedelmünk körül". Magyarországi politikájára nézve — szólt Batthyány — „barometrum azon viselete a kormánynak, melyet az ausztriai örökös tartományok irányában követ. Míg ott a dolognak mostani rendszere fog fennállni, addig meg lehetünk győződve — legalább én meg vagyok győződve — miként a dolognak természetes fekvése szerint lehetetlenségnek látszik, hogy a kormány bona fi.de előmozdíthassa nemzetünknek constitutionalis kifejlődését."

59 A liberális ellenzék — így maga Batthyány is — a miniszteri felelősség életbe léptetését tekintette az egyik legkevésbé várható, mégis erősen remélt reformlépésnek. „Ha egyáltaljában szellemileg akarunk haladni, nem fogjuk nélkülözhetni előbb-utóbb egy positiv ellenőrködés és felelősség felállítását" — figyelmeztette a főrendeket 1844. március 7-én Batthyány, majd arra az ellenvetésre, hogy valójában sehol sem lépett életbe a miniszteri felelősség, Anglia és Franciaország példájára hivatkozott, kiemelve, hogy az 1830-as francia forradalom éppen azért következhetett be, mert a király nem tartotta tiszteletben a felelős kormányzás eszméjét.

60 A kormánynak egyébként még 1843 decemberében tudomására jutott, hogy Pozsonyban egy névsor jár kézről kézre egy jövendőbeli felelős magyar (ellenzéki) kormány tagjairól. Ez a bizonytalan eredetű lista — amelyről nem lehetett tudni, hogy valóban az ellenzék szüleménye-e, vagy csak egyszerű provokáció — Batthyány Lajost tekintette a miniszterelnöki cím várományosának, míg pl. belügyminiszternek Eötvös Józsefet, pénzügyminiszternek pedig — véletlen talán? — Kossuth Lajost jelölte.

61 Hasonló ellenzéki elképzelésekről tett jelentést a császári titkosrendőrség 1844. okóber 28-án. E szerint a főrendi ellenzék — amely a kormánnyal és mágnástársaival szemben többet megengedhet magának, mint a megyei követek — rendszeresen hangoztatja, hogy lehetetlenség ugyanannak a kormánynak Magyarországon alkotmányosan, egyidejűleg az örökös tartományokban pedig korlátlanul uralkodnia. Batthyányék a kormánytanácsosok felelőssé tételét és az önálló magyar külpolitika megteremtését is felvetették: Magyarország ügyeit se a kormányban, se pedig külföldön ne az idegenek intézzék, hiszen a magyar arisztokrácia legjobbjai is alkalmasak a miniszteri és követi állásokra. A főrendi ellenzék ekkor — állítólag — Deákot jelölte a belügyminiszteri posztra, Batthyány Lajosról és több mágnásról pedig úgy nyilatkoztak, mint akik a felelős nemzeti kormány élén fognak majd ragyogni.

62 JEGYZETEK 1 Magyar Országos Levéltár (MOL) N 119. Regnicolaris levéltár. Takáts Sándor hagyatéka. Fasc. 65. No. 9452.; vö\: Takáts Sándor: Elégett aktákból. In: Uő: Hangok a múltból. Bp., é. n. 327. o.; Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal 1841-1848. Bp., 1927. 1. köt. 711. o. 2 Gróf Széchenyi István naplói (Szerk. Viszota Gyula) Bp., 1937. 5. köt. 787. o. (a továbbiakban: SZÍN) 3 MOL N 119 Fasc. 66. No. 9505. (1843. június 16.); No. 9527. (1843. június 20.); vö.: Takáts Sándor: Elsó' kaszinóink és Metternich. In: Hangok a múltból. 199. o. 4 Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek 1824-1886. Bp., 1887. 1. köt. 334—336. o. 18