Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros közösségi gazdálkodásának szervezete, 1753–1837 / 3–17. o.

vénybíróságig is eljutottak (pl. Augustin Mihály, Garay György, Mányik Péter, Súlyán József). A betelepedés utáni években épült serház kezelői a sáfárok voltak. 1772ben először e tisztségre Garay Györgyöt és Skrvan Györgyöt választották. Feladatuk a sör- és pálinkafó'zés feltételeinek biztosítására: az élet-, gabona-, árpa-, konkoly-, tengeri- és favásárlásra terjedt ki.

16 A sáfárok munkájának felügyeletét és irányítását a XIX. század első évtizedeitől a serinspector látta el. Magát a főzést szakember, 1821-ben pl. egy német mester végezte.

17 Ünnepekkor maguk a sáfárok mérhették a pálinkát, de a bort mérő borbírákhoz hasonlóan pontos feljegyzést kellett készíteniük a kimért mennyiségről, a kiárult rozsolisról éppúgy, mint a kocsmákba kiadott sörről. Forgalmát tekintve a sörfogyasztás meg sem közelítette a borét, továbbá az itt főzött pálinka annak ellenére sem fedezte a város szükségletét, hogy gabonapálinkát szállásaikon, szőlőikben főzhettek a lakosok is. A kocsmákat így nagyobb tételű, külső vásárlások révén látták el. A serház üzemeltetése ezért nem volt igazán fontos a városnak: 1811-ben, mikor annyira felment az élet ára, hogy a ser- és pálinkafőzés nagyon megdrágult, a sáfárok: Lucsik György és Moucsan János javaslatára be is zárták. Később újra megindult a főzés 1821-ig, amíg a serház le nem égett. Bár két év múlva újraépítették, jövedelme továbbra sem volt kiemelkedő jelentőségű. A városnak szép bevételt biztosítottak a vásárok is. Az 1786-ban nyert privilégium szerint Nyíregyháza évi négy országos és egy hetivásár tartására kapott jogot. A vásárok szervezésével kapcsolatos teendők végzésére - a források szerint először - 1788-ban választottak vásárbírót. Munkáját az aktuális feladatok és 1793 után a választott közönség, majd a gazdálkodó szék utasításai szerint végezte. A borbírói, -inspectori hatáskörleíráshoz hasonló a vásárbíró munkáját illetően nem készült. A vásárokkal kapcsolatos elvi döntések, az adásvétel helyének kijelölése, a vásárvám összegének megállapítása stb. a választott közönség hatáskörébe tartozott. A vásáron adódó peres ügyekben igazságszolgáltatási jogkörrel pedig a vásárbíróság rendelkezett.

18 A vásárbíró feladata a communitas által hozott határozatok végrehajtására, ül. azok betartatására korlátozódott. Bár a vásártartásból adódó pénzeket kezdetben kezelhették, sőt önmaguk különíthették el az őket illető részt is, 1822-ben azonban a város rendeletben tiltotta meg az önkifizetést, s a vásári jövedelmek kezelésével együtt a költségtérítéseket is a perceptor hatáskörébe utalta.

19 A vásárbírák munkája a vásárvám pontos beszedése, a „kocsmárosi italok, piaci élelmeknek mivoltokra, s azoknak igaz mértékeikre, fontjaikra" való felvigyázás, valamint a város határozatainak és a jó rendnek betartására való ügyelés lett.

20 Vásárokon kívül a kocsmákban, mészárszékekben használt hiteles mértékekre kellett ügyelniük.

21 A vásártartás első éveiben a teendők ellátására két, majd ezt követően 30 évig egy vásárbírót választottak az éves tisztújításkor. 1818-tól a megszaporodott feladatok indokolták, hogy újra kettő, sőt időnként három vásárbírája is legyen a városnak. 1833-ban az elöljáróság tervbe vette a kapitányi hivatal felállítását és „a vásárbírák által eddig gyakorolt piacpolitika" átadását.

22 Ezáltal a vásárbírák feladata a vám- és helypénzek beszedésére és a vásárbíróságban rájuk jutó feladatok ellátására szűkült. Munkájukért a vásárbírák különböző juttatásokban részesültek. így mind országos, mind hetivásárkor salláriumukon felül napidíjat kaptak. Ezen kívül - a többi tisztségviselőhöz hasonlóan - 1818-ig a városi konyhán étkezhettek, 9