Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros közösségi gazdálkodásának szervezete, 1753–1837 / 3–17. o.

dókat. A vásárolt ital mennyiségéről lajstromot készített, majd a pénzügyek rendezéséhez nyugtát adott. A város pincéjében csak azok a hordók lehettek, amelyekről az inspector tudomással bírt, mint ahogy ő engedélyezhette a hordók máshol történő tárolását is. Fontos feladata volt még a kocsmák italokkal való ellátása. Aborbírákkal és kocsmárosokkal minden hónap elején az elmúlt hónapban kimért italokra nézve számadást kellett tartania. Erre a borbírák előre megtudakolták a kocsmárosoktól az általuk kimért, ill. a még meg nem kezdett hordók számát. Ezután a hordók icceszámából kiszámolták és a kocsmárosok könyvébe bejegyezték a járuló summát. Akiszámolt mennyiségből levonták a kocsmáros részét (50 icce után 1 icce), valamint a borbírák keze alá adott seprő mennyiségét. Az így kiszámolt összeg képezte az elszámolás alapját. Az inspectornak külön ki kellett számolnia a tőkét és a hasznot is. A számadásról minden résztvevő külön lajstromot vezetett. Az inspectori lajstrom havonkénti lebontásban tüntette fel kocsmánként az eladott és még meglévő italok fajtáját, mennyiségét, árát, a lehetséges kiadásokat és a város tiszta hasznát. Feljegyzést kellett vezetnie továbbá a kocsmákban hetente vagy legalább kéthetente tartott ellenőrzésekről, külön figyelmet szentelve a kimért italok mennyiségének, árának, minőségének, a mérőedények hitelességének, tisztaságának. Ügyelni kellett, hogy ne csalják meg a várost, ne áruljanak a kocsmárosok illegális úton szerzett italokat. Naponta fogadta és adminisztrálta a borbírák jelentéseit a vett borokról, és vigyázott arra, hogy a borbírák több seprős bort, mint amennyi márciusig fogyni szokott, ne vegyenek. Sátoros ünnepeken, országos vásárokon a választott közönség által megállapított olcsóbb árú szilva- és gabonapálinkát is csak az inspector felügyelete alatt mérhették a borbírák. Ügyelnie kellett arra is, hogy a választott közönség ármódosításait mindenhol pontosan betartsák, hogy az óborok elfogyása előtt újbort ne mérjenek, hogy a várost meg ne károsítsák.

14 A borbírák instrukciója szerint az évente e tisztségre választott két főnek az inspectori utasításban érintetteken túl a választott közönségtől kapott részletes utasítások (mennyiség, minőség, ár) szerint fel kellett vásárolni a helybeliek borát. A két borbíró felkeresett minden szőlősgazdát, és informálódott az eladásra szánt borokról. A vásárlást legalább öt héttel a csapra verést megelőzően kellett lebonyolítani, hogy a borok kiméréskor már tisztultak legyenek. A borbírák felelősséggel tartoztak a vett borokért, minthogy az ő dolguk volt a borkóstolás, akózás, a hordók lepecsételése és megfelelő feliratokkal való ellátása (hordók száma, iccék száma stb.) s a vásárlás pontos adminisztrációja. Ha a választott közönség által meghatározott mennyiséget nem tudták helyben felvásárolni, akkor ezt jelenteniük kellett az inspectornak. A borok kocsmákba történő elosztását, a hordók butelliákra való lehúzását az inspectorok felügyelete és irányítása alatt végezték. A hordóknak a kocsmákba való kiszállítása azonban már a pintér feladata volt. A borbíráknak három külön könyv vezetését tette kötelezővé a pontos és részletes adminisztrációt mind fontosabbnak tartó városi vezetés. Az egyikbe a vásárolt, a másikba a kiadott borokról és az üres hordókról kellett a legfontosabb információkat beírni, míg a harmadikba a kocsmárosok által kimért italok mennyiségét jegyezte be az inspector. Ezen kívül külön lajstromot vezettek az őket érintő városi határozatokról is.

15 A tekintélyes jövedelmet biztosító kocsmáitatás szervezését ellátó borbíróknak és inspectoroknak főként azokat a jobb módú városlakókat választották meg, akik mind anyagi tehetősségük, mind korábbi tisztségviselésük folytán bírták a közönség bizalmát. Sokan az e tisztséget viselők közül a fő- és tör8