Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Molnár András: "Még a tekintetével is vezényel!": Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen / 3–20. o.

summa által fogjuk dönteni azon rossz kezelést. Méltóságtok azt reményiették, hogy akkor, ha a rossz kezelést reánk tolják, mi nem fogunk semmit, vagy csak igen csekély summát szavazni; mi pedig azt reményiettük, hogy ha felemeljük a summát jó magasra, [...] inkább fognak járulni oly kezeléshez, mely méltóságtokat erszények irányában biztosítani fogja."

49 A főrendek végül egy sor kérdésben hajlandók lettek volna kompromiszszumot kötni a rendekkel, de azzal a feltétellel, ha az alsótábla az általuk javasolt módon, évi 1 millió forintra szállítja le a felajánlott adó összegét. Az alsótábla ezt nem csupán gazdasági okokból tartotta elfogadhatatlannak, hanem azért is, mert véleményük szerint a felsőtábla javaslata sértette a rendek kezdeményezési jogát, és precedenst teremthetett volna, újabb alkalmat a kormány parlamenti beavatkozására. A felsőtábla 1844. november 10-i ülésén Széchenyi azt indítványozta, hogy a főrendek kérjék az alsótáblától a kérdés újratárgyalását; a rendek ne gördítsenek (pusztán formai szempontból) akadályt a főrendi javaslatok elfogadása elé. E kérdésben véleménykülönbség mutatkozott az alsótábla ellenzéke és a mágnásoppozíció között, mert míg a rendi ellenzék tagadta, hogy a felsőtáblának jogában állna a megajánlott adó összegét fel- vagy leszállítani, a főrendi ellenzék, és maga Batthyány Lajos is védelmébe vette a felsőtábla kezdeményezési jogát, és lényegében Széchenyi indítványát támogatta. A közteherviselés ügye így végül az országgyűlés utolsó napjaiban az alsótábla merev, és tegyük hozzá: alkotmányjogilag helytelen álláspontja — kompromisszum készségének hiánya — miatt bukott meg.

50 Az ország közszükségeinek fedezésével foglalkozó választmány részletes véleményt terjesztett jelentésében az országgyűlés elé a tervezett vasútépítésekről is. A fiumei vasútról az alsótábla által elfogadott törvényjavaslat főrendi vitájára 1844 októberében került sor. Batthyány talán egyetlen kérdés tárgyalása során sem mutatott akkora aktivitást a felsőtábla üléstermében, mint ekkor; egymást érték a hosszabb-rövidebb felszólalásai, indítványai. E vitában Batthyány lényegében Széchenyi szövetségeseként vett részt egy, feltehetően már előzetesen egyeztetett közös taktika értelmében. Batthyányék az ország gazdasági függetlenségéhez vezető rendkívül lényeges lépésnek tekintették a Vukovárt Fiumével (a Dunát az Adriával) összekötő vasútvonal felépítését, mert ezáltal a magyar gazdaság közvetítők nélkül bekapcsolódhatott volna a világkereskedelembe. Ausztriának azonban sem ez, sem a kivitelezés tervezett módja, a vállalkozás 5%-os biztosítása nem volt — sem politikai, sem pedig pénzügyi, tőzsdei szempontból — ínyére, és igyekezett nyomást gyakorolni a magyar kormányra (és kormánypártra), hogy akadályozzák meg a liberális ellenzék törekvéseit. Miután a vita egészét és Batthyánynak az ebben betöltött szerepét Gergely András már részletesen elemezte, erre most nem térünk ki, csupán utalunk rá, hogy az országgyűlés utolsó napjaiban a főrendek ugyan kompromisszumot kötöttek az alsótáblával, és fel is terjesztették az uralkodó elé jóváhagyásra a közösen elfogadott törvénytervezetet, annak szentesítésére azonban már nem került sor.

51 Mivel a két tábla megegyezése nem kis részben éppen Batthyánynak volt köszönhető, erőfeszítéseinek kudarca keserűséggel töltötte el a grófot. A leglényegesebb liberális reformjavaslatok többsége persze még eddig sem jutott el — már a felsőtáblán megbukott. Az országgyűlés utolsó heteiben azonban megegyezés született két, az ország polgári átalakulása szempontjából rendkívül fontos törvényjavaslat elfogadásáról, nevezetesen: a nem nemesek birtoklási jogának és közhivatalokra való alkalmasságának elismeréséről. A hivatalképesség főrendi tárgyalásakor Batthyány — Horváth Mihály szerint — azzal érvelt, hogy „ész, erény, becsületesség nincs kötve osz16