Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - Breinich Gábor: Szőcs Sebestyén (1938–1996) / 75–76. o.

Szőcs Sebestyén (1938-1996) 1938-ban Bukarestben született magyarnak, s a nehéz korszakban nehéz gyermekkort élt meg. Kétéves korában, testvére születésekor elvesztette édesanyját, apja Magyarországra költözött, só'a nagyszülőknél Erdélyben nevelkedett 1943 teléig. Ekkor elszakadt az őt mélyen szerető nagyszüleitől, édesapja, aki új házasságot kötött, magához vette. Édesanyja elvesztése, majd a feltétel nélküli szeretetet, biztonságot jelentő nagyszülőktől való elválás egész életére nyomot hagyó megrázkódtatás volt számára Szentendrén élt, s ott járt iskolába. Középiskolai tanulmányait is - rövid budapesti kitérő után - ott fejezte be, a Római Katolikus Ferences Általános Gimnáziumban. 1956-ban érettségizett kitűnő eredménnyel. 14 éves korától minden nyáron az iskolai szünidőben hol rakodómunkásként, hol építőipari segédmunkásként dolgozott. A gyakorlati életre nevelés jegyében végeztetett nehéz munka a gyenge fizikumú fiút inkább meggyötörte, mint megedzette. Eszmélésétől kezdve a könyvekhez, az irodalomhoz vonzódott, s életpályáját saját tapasztalatai alapján is csak ebben a világban tudta elképzelni. Az ELTE bölcsészkarának magyar- történelem szakára jelentkezett. Felvételi vizsgája jól sikerült. Reménykedhetett abban, hogy felveszik. Csalódnia kellett. Elutasították, s a szokásos indoklásban a férőhely hiányára hivatkoztak. Meg kellett tanulnia, hogy a tudáson kívül más szempontok is léteznek az elbírálásnál. A család anyagi helyzete mellett a kivárás, az újabb felvételi nem jöhetett szóba. Kétségbeesetten keresett megoldást a továbbjutásra. Végül, lévén református, a Budapesti Református Teológiai Akadémiára nyert felvételt, bennlakásos, ingyenes, ösztöndíjas tanulóként. Az áhított könyvek közé jutva, minden energiáját a tanulásra fordította. Görcsösen igyekezett bizonyítani - magának. Eredményei kiválóak lettek, de érezte, az ő habitusával nem a megfelelő pályára készül. Másfél év után tanulmányait megszakította. Állást keresett, s végül a Dunántúli Református Egyházkerület pápai könyvtáránál kapott munkát. Három évig dolgozhatott ott, majd Pestre jött, és segédmunkásként, betanított munkásként tartotta fenn magát. Végre 1963-ban megtört a jég, felvették az ELTE Bölcsészettudományi Karára esti tagozatos magyar-történelem szakos hallgatónak. 1967-ben az Országos Levéltár Központi Kutatótermében alkalmazták, majd 1969-től az ELTE BTK dékáni hivatalában dolgozott. Egyetemi tanulmányait 1969 nyarán kitüntetéses oklevéllel fejezte be. 1971-ben került Budapest Főváros Levéltárába. A Szent István Bazilika altemplomában működő részlegben a szokásos hivatali praktikáktól távol, a levéltári iratokkal való elmélyült munkára nyílt lehetősége. 1971-ben védte meg A kormánybiztosi intézmény kialakulása 1848-ban címmel írt egyetemi doktori disszertációját, majd summa cum laude eredménnyel avatták doktor75