Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - Horváth J. András: Az egyesített főváros építésrendészeti tevékenysége és ügyiratai az 1870-es években / 3–23. o.

bértől nem igen lehet elvárni, hogy oly ügyben, mely a városnak jogot ád, önmagára pedig terhet ró, annyi eréllyel és buzgalommal fog eljárni, mely a kívánt sikerhez vezessen."

71 Biztonság, városkép, közlekedés. Noha a Mérnöki Hivatal műszaki véleménye az esetek oroszlánrészében határozattá emelkedett, épület- vagy tűzbiztonsági szempontból fokozottan veszélyes építmények elhelyezési, szerkezeti és egyéb műszaki jellemzőinek jóváhagyása alkalmával mind a Középítési Hetes Albizottmány, mind a Tanács a fokozott biztonságra törekedve gyakran szigorította a feltételeket.

72 A különböző véleményező, döntés-előkészítő fórumok, ha figyelembe vették is egymás álláspontját és szempontjait, mégis önálló mérlegelés alapján alakították ki saját véleményüket a beterjesztett engedélykérelmek felett. Ez semmiképpen sem ment a végül meghozott határozat színvonalának kárára. Míg a Mérnöki Hivatal ugyanis, s többnyire a Középítési Hetes Albizottmány is, véleményezése során — jóllehet tágan értelmezett — műszaki szempontból vette górcső alá a tervezett létesítményt, addig a jogászi végzettséggel rendelkező tanácsi hivatalnokok egyéb, egészségügyi, városföldrajzi szempontokra is tekintettel lehettek. Mint például annak a cirkuszépületnek a nem engedélyezése alkalmával, melynek során az engedély kiadását elutasító tanácsülési határozat az albizottmányi javaslatot elvetve, az elhelyezéssel kapcsolatban többek között ilyen indokokat sorol fel: „élénken látogatott iskola"; „élettani intézet, melyben késő esti órákban is előadások tartatnak"; „szegénygyermekkórház, ...melynek kicsiny lakóira ...az összegyűlt néptömeg, a kocsik zaja felette alkalmatlan".

13 Míg a Fővárosi Tanács határozataiban bizonyos szigorúság tapasztalható tehát, a Közmunkatanács ezen határozatok másodfokú elbírálása során inkább gyakorolt — főként városesztétikai és közlekedési tárgyú ügyekben — a felek érdekeit fokozottabban figyelembe vevő politikát. Ez részben azzal magyarázható, hogy a Tanács — mint elsőfokú hatóság — nem térhetett el az építési szabályzat rendelkezéseitől, azokat be kellett tartania és tartatnia, míg az FKT szabadon érvényesíthetett méltányossági szempontokat. Az engedékenyebb viszonyulás — kétségkívül — gyakran eredményezett egyszersmind ésszerűbb határozatokat is. így például a fővárosi hatóságnak lóvontatású iparvasút létesítése ügyében hozott, kissé abszurd határozatát — mely a telkek szabad megközelíthetőségének elvéből kiindulva a vágányt mindenütt, hol telekbejárat volt, az úttest másik oldalára helyeztette volna, s így kígyózva haladt volna a pályatest — a Közmunkatanács joggal módosította úgy, hogy ehelyett a ház- és telekbejáratok előtt a sínfejek a kövezettel egy fekszínbe kerüljenek.

74 Az építési szabályzat előírásaihoz kénytelenségből ragaszkodó Tanács sokszor váltotta ki az építtetők méltatlankodását, akik ilyen esetekben a Közmunkatanácshoz fordultak kivételes elbánásért. Az FKT ilyenkor — mint utaltunk rá — gyakran tanúsított rugalmas magatartást, s azokban az esetekben, amikor a városesztétikai szempontok az övezeti besorolásból következően is elhanyagolhatók voltak, igyekezett egyéb társadalmi és gazdasági szempontokat érvényesíteni. Ennek megfelelően például, noha az építési szabályzat egyértelműen tiltotta istállónak vagy fészernek az utcai vonalra állítását, a Közmunkatanács feloldotta az ezt tiltó fővárosi hatósági végzést, azzal indokolva eljárását, miszerint: „...ezen bár ablak nélküli homlokzat, a közönséges kerítés falnál mindenesetre csinosabb leend ... a beszögellőnévtelen utca nagyobb forgalommal különben sem bír, s másrészt igen kivonatos, hogy oly esetekben, midőn a szépségi tekintetek is kellően megóva maradnak, a különben is hanyatló ipar érdekében a lehető engedmények megadassanak."

75 15