Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - Horváth J. András: Az egyesített főváros építésrendészeti tevékenysége és ügyiratai az 1870-es években / 3–23. o.

Kísérletek a háztulajdonosi érdekérvényesítésre (A kérelmező által megfellebbezett határozatok) A rendelkezések szerint a felek a tanácsi határozatok ellen nyolc napon belül ún. felfolyamodással élhettek a Közmunkatanácsnál, melyet szintén a Fővárosi Tanácshoz kellett benyújtaniuk.

76 A rendszerint terjedelmes beadványokban az elsőfokú határozattal elégedetlen tulajdonosok hosszasan és sokszor igen terjengősen ecsetelve adták elő a tanácsi határozattal kapcsolatos sérelmeiket. A legtöbb fellebbezés — természetesen — az ingatlantulajdonosok vélt vagy valós anyagi veszteségeire vonatkozott. A valamiféle kiadási költségtöbbletet — külön díjat, bírságot — jelentő tanácsi határozatok ellen a felek igen kitartóan tiltakoztak. Az ügyek rendszerint nem egy fázisban intéződtek el, hanem hosszan bonyolódtak, sokszor a felek be sem várva beadványuk elintézését, újabb s újabb beadványban kérelmezték az érdekeiknek megfelelő döntés meghozatalát. Noha a tanácsi határozatok gyakran fenyegetőztek végrehajtással és rendőri intézkedésekkel, ezek tényleges alkalmazására valójában csak ritkán került sor. Igen jellemző volt, hogy nem csak akkor húzták a felek a végtelenségig a határozat végrehajtását — újabb és újabb kibúvókat keresve —, ha az számukra érzékeny anyagi veszteséget okozott, de viszonylag jelentéktelen összeg esetében is. A tanácsi intézkedés szigorúságára szolgáltat példát annak az építőmesternek a szabálysértési ügye, akit a Tanács igen súlyos, 500 forintos bírsággal sújtott azért, mert egy földszintes épület kivitelezése során annak udvari szárnyát, a helyszínelő Mérnöki Hivatal közegének figyelmeztetése ellenére, nem a jóváhagyott tervnek megfelelően, a minimálisan előírt 15, hanem csak 14 lábnyi mélységben építette meg. A tanácsi jogalkalmazás szigorúságára és merevségére jellemző, hogy a statikai szempontot nem is érintő, egylábnyi, azaz 32 centiméteres eltérés miatt az építőmesternek majd' az épület értékének felét kitevő közbeeső átalakítást kellett volna elvégeznie, melyre viszont az illető tőkehiányra hivatkozva nem volt hajlandó.

77 Az építési dekonjunktúra időszakának körülményei teszik érthetővé, hogy a folyamodók ekkoriban miért hivatkoznak fokozottan méltányossági szempontokra, valamint arra, hogy az adott tanácsi intézkedés egész egzisztenciájukat veszélybe sodorja.

78 Ezeket a Tanács nemigen vette-vehette figyelembe — ellentétben a fellebbviteli fórummal, az FKT-val — mely igyekezett a kegyes moderátor szerepét játszani. így a fenti ügyben is megkísérelte a tanácsi intézkedést befolyásolni, felhíva a fővárosi hatóság figyelmét, „...miszerint tekintve az elkövetett szabályellenesség kisebb mérvét és felfolyamodó jelenlegi nyomasztó viszonyait, a [végrehajthatóság nemlétében] kimondott és helybenhagyott 100 napi fogságot, saját hatáskörében és saját belátása szerint, kegyelemből lehetőleg leszállítani szíveskedjék".™ Az ügyben végül maga az uralkodó(!) döntött — ugyanis az építőmester felségfolyamodványt is benyújtott — magáévá téve a Tanács véleményes jelentésében foglaltakat: miszerint folyamodó „...személyére nézve már eléggé bűnhődött azon zaklatás által, melyet neki a végrehajtás, a személyes letartóztatás kimondása, s különösen az attóli félelem okozott".

80 Rövid terminusokhoz kötött magas bírságok alkalmazásával a Tanács az intézkedések hatékonyságát kívánta biztosítani. Ám alkalmanként túllőtt a célon, s az irreálisan magas bírság — pl. naponként 20 forint — nem arra ösztönözte a kihágást elkövetőt, hogy a szabálytalanság megszüntetésével attól mihamarabb szabaduljon, hanem inkább arra, hogy többszöri — folyamatos — felfolyamodásokkal megkísérelje szabotálni a végrehajtást.

81 16