Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - MÉRLEG - Dominkovits Péter: Deák Ferenc ügyészi iratai 1824–1831. Bev. és sajtó alá rendezte: Molnár András. Zalaegerszeg, 1995 / 85–87. o.

dott védőbeszédét közölte.

4 Ezt az ismertségi, feltártsági szintet alapvetően megváltoztatta e kötet, amely Zala vármegye, közgyűlési és törvénykezési iratainak szisztematikus átnézését követően 94 tételbe fogta a Deák saját kezű írásával vagy fogalmazása nyomán készült vád- és védőbeszédeket. A bevezető tanulmány a megyei hivatalokat viselő Deákot mutatja be. Deák Ferenc 1823. december 19-én vette át jeles rendű ügyvédi diplomáját. A családi tradíciók a hivatalviselés irányába mutattak, ez volt a család társadalmi mobilizációs s presztízsőrző stratégiája, s ezt követte a bátyja, Antal is. Ferenc csak fenntartásokkal követte ezt az utat. Míg a korteskedéssel járó hivataloktól elzárkózott, a sok munkával járó tiszteletbeli alügyészi hivatalt 1824-ben elvállalta. E szerény pozíció mögött is tekintélyének növekedését jelezte, hogy 1829-ben gr. Batthyány Imre adminisztrátor őt táblabíróvá kinevezte. 1832-ig Zala megye árvaválasztmányának jegyzői tisztjét viselte. A törvényhatósági életben rohamosan tovább nőtt a tekintélye. 1831-ben az országos rendszeres bizottsági munkálatokat felülvizsgáló helyi bizottság tagjai közé választották, részt vett a kolerajárvány megfékezésében. 1832 novemberétől az országgyűlési követté választott Zalabéri Horváth János helyén surrogatus alispánként tevékenykedett. E sok munkával járó hivatalt 1833 áprilisáig, országgyűlési követté választásáig viselte. A tiszteletbeli megyei hivatalba állástól 1831-ig Deák Ferenc legfontosabb feladata az alügyészi teendők ellátása volt. Az ügyész, alügyész feladatköre három fontos területet érintett: a) a megyei közgyűléseken, törvényszékeken törvényességi felügyeletet gyakorolt, b) védte az adózók és az árvák jogait, c) eljárt a közrend és az erkölcs ellen vétőkkel szemben. Az alügyészi feladatokat ellátó Deákra döntően az utóbbi feladatkörök hárultak, de mint a bevezető utalt rá, az árvák jogait hivatalból is védelmezte. A publikált peres iratok szerint Deák 59 alkalommal ügyészi véleményt adott, 25 esetben vádló, 9-szer a védelem képviselője volt. Perei döntően büntetőperek voltak. Valószínű, hogy pertípusokra nem specializálta magát. Mégis a verekedés (olykor lopással, rablással együttes), gyilkosság, lopás, orgazdaság alkották az általa vizsgált bűnesetek zömét. Védő- és vádbeszédeiből egy, tán a praxis és az élettapasztalat hatására végbement gondolkodási váltást láthatunk. Mig a korai ítélet kérései, érvei erősen kötődtek a Corpus Jurishoz és Werbőczy szokásjogot rögzítő kanonizált Hármaskönyvéhez, attól a későbbiekben — gyérülő hivatkozásai ellenére is — már jelentős mértékben elszakadt. Ez a tendencia nemcsak a korabeli magyar jogrendszer anakronizmusait jelzi, hisz érvei olykor ezen — a perjegyzőkönyvek tanúsága szerint — messze túllépnek. így 1827-ben a rádi lakosok — zömmel nemesek — brutális koldusgyilkosságával kapcsolatos ügyészi véleményében (46. sz. tétel) általános érvénnyel megjegyezte: „a törvények sérthetetlen megtartásán épül a polgári társaságnak fő kincse, a személy béli bátorság". Ekkor Zala megye ügyészi hivatala a következő tisztségviselőkből tevődött össze: a hivatal élén a főügyész állt, mellette egy-két alügyész tevékenykedett. A jogszolgáltatásban még 12—15 tiszteletbeli alügyész segédkezett. Molnár András bevezetője nemcsak egy fontos személyes kapcsolatot hangsúlyozott, mikor Csesznák Lajos főügyész mentorságát kiemelte, hanem a tiszteletbeli alügyész társakat is megnevesítette. Közöttük olyan személyeket találhatunk, mint az 1848/49-es országgyűlési képviselő és kormánybiztos Csertán Sándor, a '48-as képviselő Glavina Lajos, Hertelendy György, később a sümegi püspöki uradalom ügyésze, vagy az Őrség etnográfiáját leíró Nemesnépi Zakál György György fia. Ez önmagában felvet egy, a megválaszoláshoz további kutatásokat igénylő kérdést. Mennyiben egyedi a Deák Ferenc által írt vád- és védőbeszédek belső fejlődése, érvelési rendje, fogalomhasználata? Találkozunk-e más al86