Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - MÉRLEG - Dominkovits Péter: Deák Ferenc ügyészi iratai 1824–1831. Bev. és sajtó alá rendezte: Molnár András. Zalaegerszeg, 1995 / 85–87. o.

ügyészeknél is hozzá hasonló módosulási ívvel, érvelési renddel. (Ez utóbbi esetében természetesen nem a sokszor formálissá váló hivatkozott törvényhelyeket értem!) Mindez abból a szempontból is érdekes, hogy a jelzett alügyészek jelentős része a megyei elit soraiból került ki, s maga is azok sorába épült. A kötet olvasatait tekintve itt szeretnék más irányokat is jelezni. A bevezető is utal rá, a per jegyzőkönyv részletek önálló történeteket foglalnak öszsze. Ezek olvasása nemcsak a politikatörténet kutatói számára érdekesek, hanem elsősorban jogtörténeti forrásanyag, mely egyaránt sok és fontos adatot, további kutatási szempontot ad a társadalomtörténet és a történeti etnográfia számára.

5 Magyarországon kevéssé kutatott témakörbe, a bűnözés társadalomtörténetébe is elkalauzol.

6 A különböző típusú — olykor sémát adó — bűnperek között a csoportfélelmekre, a kollektív bűnbakkeresésre szintén található példa. Ilyen a rádi nemesek már említett esete, ahol is a gyújtogatással vádolt koldust brutális kegyetlenséggel gyilkolják meg, ősi és elemi indulatok domináltak, amikor a koldust tűzbe vetették. Érdekes jellegzetesség: a büntetőperek jelentős része paraszti sorban élő nemesek ellen folyt (rablás, gyilkosság etc.).

7 Hosszan lehetne még folytatni az egyes kutatási irányoknak adatot szolgáltató beszédes perszövegek ismertetését — hisz pl. közöttük az árucsere és a vásározás néprajzához is található információ, a Zala megyei Mihályfárol a pápai vásárokat is látogatták — de tán az eddigiek is érzékeltették az anyag önmagában való értékét. Csak remélni lehet, hogy egykor majd többet tudunk a korabeli Zala megye bűnözés történetéről és annak szociológiai vetületeiről. A forrásfeltárás és közzéadás a Zala Megyei Levéltár két munkatársa, Árkovics Istvánná és Oláhné Szakoly Gabriella közreműködésével történt, s a névmutatóval ellátott kötetet Mazur Ildikó reprodukciói teszik szemléletesebbé. A fentiekből is érzékelhető: a Deák Ferenc alügyészi tevékenységének iratait közzéadó kötet a deáki életmű új, fontos forrásait tárta fel, s maga az iratanyag — jellegénél fogva — más tudományterületek művelőit is segíti. Ismertetésemet csak abban a reményben zárhatom, hogy Molnár András e forrásfeltáró és -feldolgozó tevékenységet továbbra is folytatja, s remélhetően egyszer — e részmunkákat is összegezve — Deák reformkori pályájának monografikus feldolgozását is elkészíti. Dominkovits Péter JEGYZETEK 1 Deák Ferenc a liberális politikus. Szerk.: Kapíller Imre, Bp. 1994. 2 Ld. ezekről: Molnár András: Deák Ferenc cenzúrázott követ jelentése. Levéltári Szemle (LSz) 1993. 3. sz. 49—58. p., Vő.: Deák Ferenc birtokai. In: Gazdaságtörténeti tanulmányok. Szerk.: Kapüler Imre, Zalaegerszeg, 1993. 41—75. p. (Zalai Gyűjtemény 34.), Vő.: Deák Ferenc levelei zalai barátaihoz. LSz 1994. 2. sz. 33—49. p., Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek. Századok 1995. 2. sz. 381—406. p. 3 Ferenczi Zoltán: Deák élete. I. k. Bp. 1904. 73. p. 4 Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei 1829—1841. 2. bőv. kiad. Bp. 1903. 1—7. p. vö.: Deák Ferenc ügyészi iratai... 76. sz. tétel 153—161. p. 5 Ez utóbbi lehetőséget a közzéadó is kihasználta, s egy, a történeti ruhaviseletből, a cifraszűrök tiltásából kiinduló esetet (a kötetben a 61. tételszám alatt) önállóan is feldolgozott: Molnár András: Deák Ferenc és a budafai cifraszűrös útonálló. Vasi Szemle 1994. 4. sz. 533—543. p. 6 Blasius, Dirk: A bűnözés társadalomtörténeti kutatása. In: A német társadalomtörténet új útjai. Szerk.: Vári András, Bp. 1990. 11—24. p., korábbi időszakból: Hartinger, Walter: Raubkriminalitát und soziale Schichtung (Zur Wirkung bürgerlicher Lebensnormen im 18. Jahrhundert. Zeitschrift für Volkskunde 70. Jg. 1974. 1. Hjbd. S. 1—19. 7 A nemesekkel kapcsolatos perek között külön csoportot alkotnak a közös gazdálkodásból, illetve közösségek gazdálkodásából fakadó konfliktusok, amelyek olykor tettlegességhez is vezetnek (pl. 36., 50. sz.). 87