Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon / 17–36. o.

megyés püspökük kimondott egyetértést bírják, az előbb mondottak megtartásával a kánoni jog alapján megtartva a megtartandókat, ezen királyi tanácsnak újfent felterjeszteni és jelenteni akarjanak, s ne kerüljék meg ezt uraságtok. Kelt a Királyi Helytartótanácsnál Pozsonyban, 1725. december 3-án. Gr. Pálffy Miklós, b. Meskó Jakab, Paluska György János."

16 Hogy az egri püspöknek, gr. Erdődy Gábor Antalnak még ebben az időben voltak fenntartásai, onnan tudjuk, hogy 1725-ből kelt levélfogalmazványokból nem csak a protestáns nemesek tiltakozásáról olvashatunk, hanem az egri püspök kifogásairól is, s sajnálhatjuk, hogy a levélfogalmazványokon pontosabb datálás nem lelhető fel.

17 Valószínű, hogy az 1725. december 3-án kelt helytartótanácsi leiratban szereplő idegen jogok védelmének nyomatékosítása az egri püspök tiltakozásának eredménye, s amilyen fontos szerepe volt az egri püspöknek a minoriták miskolci megtelepedésében, legalább olyan szerepe volt abban is, hogy a minoriták pusztán csak a templom és a rendház építésére elegendő terület birtokába jutottak, lemondva minden egyéb, a régi egyházhoz tartozó járulékos jogról és javadalomról. A vármegyei tiltakozások mellett maga a város is tiltakozott a minoriták megtelepedése ellen az 1725. szeptember 20-án tartott közgyűlésen, mely a következőképpen hangzik: „Miskolcz Várossá közönséges Gyüllésse alkalmatosságával, unanimi voto et consensu (egyező akarattal és szándékkal) elvégeztetett; Hogy ha katolikus uraimék ő kigyelmek Miskolcz város Újváros nevű utczájában levő templom helyén akármi névvel nevezendő épület tételt kivannak, avagy kívánnának most vagy következendő időben tenni, vagy tétetni; Azt akkori biró uram ő kegyelme semmiképpen meg ne engedje, sőt hogyha valamely keresztet ottan felállítani tanálnának is, azt is kigyelme kiásatván, illendő becsülettel vitesse az abbátiához."

18 Hogy a minoriták mégsem tartották ügyüket teljesen reménytelennek, mutatja Kelemen Didák 1726. január 6-án írt saját kezű levele, melyben beszámol Borsy Mihály vármegyei alispánnak arról, hogy kérelmük ügyében az országbírótól kedvező választ kapott, s hogy gr. Károlyi Sándor generális már el is kezdte hordatni a követ és más szükséges anyagokat az építkezéshez.

19 Sem a fent említett ügyről, sem az 1726-os esztendő egyéb történéseiről nincs további tudomásunk a források hiánya miatt, de azt elmondhatjuk, hogy a minoriták megtelepedési kérelmének ügyében az 1727-es esztendő fordulatot hozott. Ügyüket ugyanis felkarolta a katolikus Borsy Mihály, Borsod vármegye alispánja, és veje, a szintén katolikus Melczer György, kik mindketten a harmadrend tagjai voltak, megnyerve gr. Erdődy Gábor Antal egri püspök támogatását is. Az ily módon patronált rend még az előbb említett 1727. esztendőben Bécsbe küldte Benkő Módeszt, a rend prokurátorát ügyük sikeresebb előmozdítására. Munkája eredményeként 1727. június 25-i keltezéssel leirat érkezett a Helytartótanácstól a vármegyéhez, melyben utasítják a vármegyét, hogy felterjesztésükben adjanak választ a következő kérdőpontokra: „ ... mikor voltak a mondott páter minoriták a kolostor, a javadalom és az ehhez tartozó külsőségek birtokában? Kié volt mindez a török invázió előtt? Kik és milyen körülmények között birtokolták a javakat a török idők után? Most ki birtokolja azokat?"

20 Ezt a leiratot Borsod vármegye 1727. augusztus 8-án tartott nemesi közgyűlése elé terjesztették, ahol, miként azt a ránk maradt fogalmazványból megtudjuk, egészen egyszerű formában válaszolták meg, mondván, hogy az a bizonyos egyház mindenkor parokiális egyház volt, s hogy most pedig a reformata egyházé.

21 Mivel a felterjesztett válasszal szemben formai kifogások merültek fel, a Helytartótanács 1727. szeptember l-jén kelt leiratában utasította a vármegyét, 20