Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - MÉRLEG - A magyar állam szervei 1950–1970 című lexikon mibenlétéről és hasznáról / 92–95. o.
műén centrálisán irányított szervek, amelyeket a tanácsigazgatás szerveit tárgyaló kötetben nem tárgyaltunk. Magunk is sokat töprengtünk azon is, hogy a vállalatok mely köre és milyen mélységig kerüljön bele lexikonunkba. Ismeretes, hogy a jogszabályok 1949 után a vállalatokat mint közületi szerveket, azaz az államigazgatási hierarchia alsó fokán álló szerveződéseket határozták meg. Az egyes termelőegységek felett álló, különböző elnevezéssel (központ, igazgatóság, egyesülés, tröszt stb.) működő szervek viszont már a szó szoros értelmében is igazgatási feladatot láttak el. Mi végül is úgy ítéltük meg, hogy az 1963 után létrejött trösztök és „nagyvállalatok" — reform ide, új mechanizmus oda — még mindig inkább állami szervek voltak és alig volt valami közük a kapitalista konszernekhez vagy trösztökhöz. Recenzenseknek erre vonatkozó megállapítását annál is inkább képtelennek tartjuk, mert nem tudunk olyan kapitalista konszernről, amelynek feladatait az állam által alkotott jogszabályban szabályozzák. De elég csak beleolvasni mondjuk a szerzők által is említett, 1967-ben létesült Állatforgalmi és Húsipari Tröszt szócikkébe: a termeltetés, felvásárlás, feldolgozás szervezése, irányítása, ellenőrzése; állami tartalékképzés, valamint az ezzel kapcsolatos készletezési és gazdálkodási feladatok ellátása stb. nem tartozik a kapitalista konszernek klasszikus feladatai közé. Mellesleg szólva: a kronológiai táblák figyelmesebb áttekintésével megállapítható, hogy nem három, hanem több mint 30 1963 után alakult tröszt és úgynevezett nagyvállalat szócikkét — ismereteink szerint valamennyi 1970 előtt létesült vállalatét — tartalmazza a kötet. A recenzió további, a forrásbázis kiterjesztésére vonatkozó észrevételeire is kénytelenek vagyunk reagálni. A titkosság kérdéséről: A szerkesztőség — 1989 után — igen hosszasan levelezett például a BM-mel, amíg sikerült elérnie, hogy a Belügyminisztérium szócikk elkészülhessen, ugyanis levéltáros körökben közismert tény, hogy a TÜK-szabályok a rendszerváltással nemigen változtak. Ugyanez még fokozottabb mértékben vonatkozik a HM-re. Megjegyezzük, hogy a Belügyminisztérium szócikk sziglája nem hiányzik, hanem nincs, mivel azt a BM Titkárság névtelenül készítette. Ennek is nagyon örültünk. — Mellesleg megemlítjük, hogy az állambiztonsági, honvédelmi, hírszerzési területeket felügyelő hatóságok körüli titkolózás nem 1950-ben, még csak nem is 1945-ben kezdődött. A Meznerics—Torday-féle kiadványból teljes egészében hiányzik a HM és az általa felügyelt terület, anélkül, hogy erre a legcsekélyebb magyarázatot is adnák. Amit recenzenseink a könyvtárak zárt osztályainak megnyitásáról írnak, azzal nem tudunk mit kezdeni, ugyanis nem az volt a probléma, hogy bizonyos közlönyökhöz nem tudtunk hozzájutni, hanem az, hogy egyes szervekre vonatkozóan csak belső titkos utasítások, vagy még azok sem születtek. Ugyanez vonatkozik lexikonunk 1956-os szerveire is. Tehát korántsem — egyébként nem is létező — „ideológiai kötöttségeink" tartottak vissza bennünket, további, 1956-tís szervek felkutatásától. Amikor recenzensek felróják, hogy a „merev ideológiai kötöttségektől" nem tudtunk megszabadulni, valójában az egyes szervek minősítését, működésének értékelését kérik számon. Ilyen késztetésben az első rész készítésekor, az 1980-as évek elején is volt részünk. Csak akkor a Horthy-korszakból átörökölt, majd rövidesen megszüntetett szervek minősítését szorgalmazták egyesek. Az ilyen késztetésnek azonban akkor is ellenálltunk, s ma is azt valljuk, hogy a választott műfajjal ellentétes. Ezért hagytuk meg, sőt az idézőjelekkel kiemeltük, az egyes rendeletek jellegzetes fordulatait, mintegy érzékeltetve az egész államszervezet átideologizáltságát. Munkánk, tehát mint az előző kötetekben is, kizárólag tények, adatok közlésére szorítkozott, sem történeti, sem politikai értékelést a szócikkek nem tartalmaztak, tartalmaznak. Ennek következtében nem állt, nem is állhatott szándékunkban az állampárti irányítás direkt kimutatása. Ez már 93