Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - MÉRLEG - Gecsényi Lajos: Két könyv Bécs és Magyarország kapcsolatainak történetéről: Oppl, Ferdinand–Perger, Richard: Kaiser Friedrich III. und die Wiener 1483-1485. Wien, 1993.: Perger, Richard: Das Palais Esterházy in der Wallnerstrasse zu Wien. Wien, 1994 / 81–83. o.
zagt családtól egy további szomszédos épületet vásárolt meg és röviddel Bécs török ostroma után, 1687—1695 között, Francesco Martinelli építőmester irányítása alatt (és esetleg tervei szerint) 45 000 forint költséggel lényegében egy épületté formáltatta a Wallnerstrassera néző házakat. A munkálatok befejeződésének évéről a hátsó udvarban olvasható tábla tanúskodik. A 18. század közepén (1745—1746, 1751) további kiegészítő munkálatok folytak, mígnem 1756-ban sor került a két évvel korábban vásárolt és a Haarhof elnevezésű utcácskára néző két kisebb polgárház hozzáépítésére. Ezt a 19. század első évtizedeiben a Naglergassera néző hátsó fronton lévő házacskák megszerzése és adaptálása követte. Perger az általa készített és a kötet elején elhelyezett vázlat segítségével tájékoztat a tulajdonviszonyok változásáról, míg az egyes épületek szépszámú középkori tulajdonosát jegyzékbe foglalta össze. Az építéstörténetet és birtoktörténetet az utolsó száz év eseményeinek rövid áttekintése zárja le, egészen a palota 1990. június 18-án bekövetkezett eladásáig. Külön fejezetekben foglalta össze a szerző a Szent Lipót tiszteletére szentelt házikápolnára, az „Esterházy pince" elnevezésű vendéglőre és a palotában megfordult nevezetes személyekre (J. Haydn, Nelson admirális — 1802, Bessiéres francia marsall, Napóleon csapatainak parancsnoka — 1809, a híres 1815-ös bécsi kongresszus számos jeles vendége, mint Miklós orosz cár, Bagration herceg) vonatkozó ismereteket. Szemmel láthatóan ez az időszak volt a ház fénykora, amikor a császárváros előkelő társadalma egyik legfontosabb találkozó helyének számított. Az illusztrációk között a tervrajzok mellett az Esterházy család számos tagjáról készült portrét láthatunk. A függelék az Esterházy család fiági leszármazásának adatait és a tulajdonosok rövid életrajzi összefoglalóit közli bő irodalmi utalásokkal. Ezekből a történész számára az Oláh Miklós bécsi tulajdonszerzéseivel kapcsolatos eddig ismeretlen adatokat és az utolsó férfi családtag, Esterházy (IV.) Pál herceg első ízben olvasható életrajzát emelhetjük ki. A magyar recenzens csakis örülhet, hogy a bécsi magyar emlékek feldolgozása és az osztrák közönséggel történő megismertetése Richárd Perger személyében ily szakavatott tudósra talált. Gecsényi Lajos 83