Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - MÉRLEG - Gecsényi Lajos: Két könyv Bécs és Magyarország kapcsolatainak történetéről: Oppl, Ferdinand–Perger, Richard: Kaiser Friedrich III. und die Wiener 1483-1485. Wien, 1993.: Perger, Richard: Das Palais Esterházy in der Wallnerstrasse zu Wien. Wien, 1994 / 81–83. o.
A harci eseményekkel összefüggő érdekes információ derül ki egy 1484. május 14-én kelt kémjelentésből, amely arról szól, hogy Korneuburgban a védők elfogták Mátyás egyik legjobb pattantyúsát, akinek azontúl az ostromlókra kellett lőnie. Ha rosszul célzott, akkor megverték. (144. sz.) Á nélkülözések, Bécs gyenge védelme ellenére az ostrom hosszú ideig elhúzódott. Miként keményen ellenállt Korneuburg városa is. 1484 tavaszán a császár már maga is elszállíttatta Bécsben lévő ingóságait, (137.) ám a város feladására csak egy év múltán került sor. 1485. október 19-i keltezéssel azt a császári parancsot olvashatjuk, amely Niklas Teschler bécsi polgár Ravensburgban lévő vagyonának lefoglalását és elkobzását rendelte el, Tischlernek Bécs átadásában játszott szerepe miatt. Ami a kötet szerkesztési kérdéseit illeti, a korábban még nem publikált regesztákat fett-tel szedett sorszámokkal látták el, és valamennyi bő tartalommal szerepel. A személynevek helyes alakjai és az egyházi naptár szerint megadott dátumoknak a feloldása zárójelben olvashatók. Minden olyan helyen, ahol az iratban szereplő eredeti kifejezés valamilyen szempontból fontosnak tűnt, zárójelben és idézőjelben ezt is megtaláljuk. Formailag a regeszta sorszáma, az irat feloldott dátuma (zárójelben az eredeti keltezés) és a kiállítási hely találhatók az első sorban. Ezt követi maga a regeszta, majd a kurzívval szedett zárósor, amely a lelőhelyet, az esetleges korábbi publikálás helyét és az okmány irattani meghatározását tartalmazza. Megadták a szerkesztők azt is, ha a tisztázat nem található és csak a fogalmazvány hozzáférhető. A kötet végén a regeszták sorszámára történő utalással személynév, helynév és fogalom mutató segíti a tájékozódást. A személyneveknél rövid, az azonosítást lehetővé tévő életrajzi adatok, illetve bibliográfiai utalások olvashatók. A helynevek mellett feltüntették a jelenlegi közigazgatási hovatartozást (ország, tartomány, járás) is. Az egyes bécsi hely meg jelöléseket külön kigyűjtötték. » * * Ki ne ismerné — legalább hírből — Bécsben az Esterházy palotát és méginkább az alatta húzódó pincerendszert, ahol ma is a „herceg" borát mérik. Ha az idelátogató magyarok meg is gondolják, hogy itt költsék el a pénzüket, annál többen teszik ezt az osztrákok, közülük is elsősorban az idősebb generációk tagjai. A bécsi belvárosban, a Wallnerstrassen emelkedő hatalmas épület négy utca által határolt tömbje azonban korántsem borpincéjével lett a magyar történelem nevezetes helye. A wallnerstrassei palota, melynek történetét Richárd Perger elsősorban a Magyar Országos Levéltárban őrzött Esterházy családi levéltár és a bécsi telekkönyvek alapján dolgozta fel, az osztrák főváros egyik legrégibb magyar tulajdonú épülete volt a legutóbbi időkig. Az eredetileg 14 telekből és kertből álló épületegyüttes két meghatározó részletét (a mai főfronton) 1550. március 21-én vásárolta meg Oláh Miklós esztergomi érsek, főkancellár a gyámság alá került ínigo de Zerava spanyol nemesúrtól, a királyi udvarban élő nemesif jak nevelőjétől. Oláh a források szerint nagyvonalúan átépíttette az épületeket, melyekben házi kápolnát és kancelláriát (Kanzleistube) is kialakítottak. Talán ez volt a török elől Bécsbe települt magyar udvari kancellária első székhelye. Oláh halála után a tulajdonjog több örökösre szállt. 1612-ben az egyik birtokrész az Oláhcsászár ágon rokon Dersffy Orsolya és Esterházy Miklós házasságával az Esterházy család kezére került. A többnyire bérlők által használt épületeket 1638-ban együttesen „magyar ház" elnevezéssel illették. 1669-ban azután Esterházy tulajdon lett az Oláh Miklós féle ház másik része is. Esterházy Pál láthatóan bécsi rezidenciájának szánta a palotát, mert 1668-ban az Unver82