Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - HÍREK - Iványosi-Szabó Tibor: Blazovich László habilitációja a József Attila Tudományegyetemen / 95–97. o.

Eddig 19 kötetet és mintegy 120 egyéb cikket, publikációt jelentetett meg külföldi, országos és helyi kiadványokban. Külön is érdemes kiemelni azt a helytörténeti műhelyt, amely munkássága során körülötte kialakult a Csongrád Megyei Levéltárban. Az együtt dolgozók munkái az általa szerkesztett Tanulmányok Csongrád megye történetéből, a Dél-Alföldi évszázadok és Levéltári segédletek sorozatokban jelentek meg. Valamennyi levéltáros nevében további szakmai eredményeket és erkölcsi sikereket kívánok neki az elkövetkező évtizedekben is. • • • A tudományos minősítés új rendszere A tudományos munka elismerését, az ilyen jellegű tevékenységet végzők munkájának értékelését, minősítését megkerülni nem lehet. Éppen ezért ennek már a középkori egyetemeken is sajátos hagyománya, „koreográfiája" alakult ki. amely az évszázadok változó igényeinek megfelelően fejlődött. Magyarországon a tudományegyetemek működése és a Széchenyi István közreműködésével létrejött Tudományos Akadémia gyakorlata eredményeként formálódott a Nyugat-Európa országaiban meghonosodott normákhoz sokban hasonló, de attól sokban el is térő módon a szaktudományok jeles képviselőinek rangsorolása, munkájuk minősítése. Ezt a több mint egy évszázados szerves folyamatot szakította meg a negyvenes évek végén a szovjet minta erőszakos átültetése. A rendszerváltás érthetően ezt a területet sem hagyhatta érintetlenül, bár igen hosszas és nem ritkán heves vitát váltott ki minden fontosabb változtatással kapcsolatos javaslat. Az alapvető cél az volt, hogy a megváltozott jogi, gazdasági és társadalmi környezetben biztosítani keil a magyar tudományosság számára nemcsak a további fejlődés lehetőségét, hanem az Európai Unió országaiban lévő normatívákhoz való közeledést is. Végül is az 1993. évi LXX. és az 1994. XL. törvény alapozta meg azokat a változásokat, amelyek nagyobb részt már le is zajlottak. A minősítéssel kapcsolatos reformok közül az egyik legjelentősebb az lett, hogy az egyetemek is visszakapták egykori ezirányú jogosítványaikat, így a tudományos minősítés nálunk kettős központúvá vált. A legalsó tudományos fokozat Philosophical Doctor, amely rövidítése a PhD. (Az elnevezés érthető, vitathatóságára itt nem térek ki.) Az ezzel kapcsolatos képzés és ennek a fokozatnak az odaítélése alapvetően az egyes egyetemek jogkörébe tartozik, de a MTA „a felsőoktatási intézményekkel kötött megállapodás alapján közreműködhet az oktatásban és a doktori (PhD) képzésben'". Itt célszerű hangsúlyozni, hogy ez esetben nem az 19ó7-től kezdve adott doktori cím szabályzatainak elvárásairól van szó, hanem annál lényegesen magasabb igényről, követelményről. Másrészt azt is érdemes rögzíteni, hogy most már itthon is olyan PhD fokozatra törekszünk, amellyel kapcsolatos igényeket a világ tudományos fejlődését leginkább befolyásoló egyetemek irányítják. A magyar tudományos minősítés gyakorlatából évtizedeken át hiányzott a habilitáció, ami az oktatói és előadói képesség (habilitas) egyetemi megítélésének felel meg. Bár a törvényi háttér megalkotása után minden egyes egyetem külön is elkészítette már a maga habilitációs szabályzatát, azok a lényegi követelményeket tekintve megegyeznek. A jelzett törvények és az egyetemek szabályzatai alapján habilitációs eljárásra kérelmet csak olyan személy nyújthat be, aki rendelkezik PhD fokozattal. A bíráló bizottság ez esetben a pályázó tudományos íelkészültségének és eredményeinek ellenőrzésén túl köteles arról is meggyőződni, hogy rendelkezik-e a jelölt megfelelő tanító-képességgel, ami fel96