Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - MÉRLEG - Németh István: Mollay Károly: Das Geschäftsbuch des Krämers Paul Moritz. Moritz Pál kalmár üzleti könyve (1520–1529). Sopron, 1994 / 90–91. o.

Jenő, mindmáig alapfeldolgozásként forgatott monográfiájában bemutatta (Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon Bp., 1955.) — elsősorban a szomszédos ausztriai területekkel és főként Béccsel tartott fenn szoros kapcsolatot; leginkább a bécsújhelyi Funck céggel kötött üzletet. A szöveg közreadása követte az üzleti könyv eredeti rendjét. A fentebb ismertetett könyvviteli módszer szerint soproni kereskedőnk üzleti partnereit növekvő számokkal különítette el, az egyes kereskedőkhöz tartozó különböző bejegyzéseket pedig bekezdésekkel tagolta a kiadó. A muUtózás szintén az egyes bejegyzéscsoportokat jelző számmal történt. Mollay professzor a tőle megszokott gondossággal és alapossággal dolgozta fel ezt a gazdaság- és társadalomtörténetileg egyaránt fontos forrást, mely a Bécs vonzáskörzetében fekvő Sopron kereskedelmét igen jól illusztrálja. A forráskiadások közül a német forrásoké az egyik legnehezebb, mivel ehhez nemcsak a nyelv kiváló ismerete és a német paleográfiában való nagyfokú jártasság szükséges, hanem olyan szintű nyelvészeti tudás is, amely nélkül a jórészt ófelnémet nyelven íródott szövegek feldolgozása és helyes értelmezése megoldhatatlan feladat lenne. Ezért tartotta Mollay feltétlenül fontosnak a német források esetében a betűhív átírás módjának követését. Moritz Pál üzleti könyvét is az Első telekkönyvben kifejtett alapelvek szerint adta ki, amely alapelveket a német források kiadási módszerét illetően magam is jórészt helyesnek tartok a Mollay által megadott indokok alapján. Egyedül talán a kisbetűnagybetű átírásának problematikája az, amely esetében egyet kell értenem Tringli Istvánnal, aki az Első telekkönyvről írt ismertetésében (Századok 129. [1995] 226—229. p.) a nagybetűknél az értelem szerinti átírást javasolta. Eszerint nem lenne nagybetű ott, ahol annak nincs értelmi szerepe (pl. a szó közepén), de a hely- és személyneveknél minden alkalommal nagybetűt használna. iiiZt már csak a kiadott szöveg jobb áttekinthetősége miatt is fontosnak vélem, mivel a szóközepi nagybetű bizony sokszor zavaróan hat a szöveg olvasása közben. Moritz Pál üzleti könyvének szövegét megelőzi a kódex kötésének, tartalmának és Moritz Pál élettörténetének rövid ismertetése, amely a kodikológusok és a társadalomtörténet iránt érdeklődő nagyközönség érdeklődésére egyaránt számot tarthat. A kötetet igen hasznos glosszárium és névmutató egészíti ki. A forráskiadás forgatói számára talán csak a Házi Jenő módszerét követő névmutató bonyolultsága az, amely szemet szúrhat a más tekintetben mintaszerű kiállításban megjelenő kötet használata közben. A Sopron középkori és koraújkori történetére vonatkozó forráskiadványsorozat, és jelen munka is az eleddig egyaránt elhanyagolt német források kiadásában és a várostörténet művelésében nagy segítséget jelenthet mind a gazdaság- és társadalomtörténetet, mind a helytörténetet művelők számára. Hasznos lenne más, hasonlóan gazdag levéltári anyaggal rendelkező város (itt elsősorban az igen gazdag forrásadottságokkal rendelkező Kőszegre, és néhány ma Szlovákiában lévő szabad királyi város kompaktan fennmaradt levéltáraira gondolunk) magas színvonalú forráskiadás-sorozatának a megindítása, mivel így a magyar várostörténetkutatás számára megfelelő mennyiségű publikált levéltári anyag állna rendelkezésre. Ez annál is inkább fontosnak látszik, mivel így módosítható lenne az a korábban kialakult kép, amit a magyar városhálózatról a kutatás főként a nyugat-magyarországi városok fejlődése alapján ítélt meg. Reméljük, hogy a Soproni Levéltár kezdeményezése több követőre és megfelelő társadalmi támogatásra talál, amellyel a városi levéltárak további forrásai is ilyen magas színvonalon publikálhatók lesznek. Németh István 91