Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - MÉRLEG - Szabó Attila: Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. Szolnok, 1995 / 92–94. o.

BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A Jászkun kerület igazgatása 1745—187t> Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Kiadó: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága. Szolnok, 1995. 285 pag. Bánkiné Molnár Erzsébet a Jászkun Kerület igazgatástörténetéröl számos publikációt jelentetett meg 1981-től. A kutatásainak betetőzéseként 1994-ben megvédte A Jászkun Kerület közigazgatása 1745—1867 című kandidátusi disszertációját. A jelen kötetben a disszertáció (1876-ig) kibővített változatát tette közkinccsé. A téma kiválasztása már önmagában is érdekes, hiszen a XIII. században betelepített jászok és kunok kiváltságos népe köztes helyet foglalt el a jobbágyság és a nemesség között. A mű hézagpótló, mivel a kiváltságos kerület átfogó modern igazgatástörténetének a megírásával mindeddig adós maradt a magyar történettudomány. Az első fejezet (A Jászkun Kerület helye a magyar jogi és igazgatási rendszerben) foglalkozik — a fejezetcímben megjelölt témán kívül — a jászkunok 1745-ös redemptió előtti helyzetével. Ez és a második fejezet (A Jászkun Kerület társadalmának sajátosságai) alapvetően a szakirodalom felhasználásával készült. A két fejezet mintegy a téma bevezetőjeként is szolgál. A további igazgatástörténeti részek (1745-től 1876-ig) tagolását a jászkunok, illetve a magyar köztörténet leglényegesebb dátumai (1848 49, 1867) határozták meg. Az igazgatástörténeti fejezetekben imponálóan széles körű és mennyiségű levéltári forrást tárt és használt fel a szerző. A XIII. században betelepített jászkunok kiváltságos helyzete (katonai kötelezettség fejében nem kerültek földesúri hatalom alá) a török-hódoltság korában megszűnt. Az 1686 utáni rövid jászkun önállóság után I. Lipót 1702-ben eladta a kiváltságos kerületeket a Német Lovagrendnek 500 ezer rajnai forintért, amit a lovagrend ténylegesen csak a Rákóczi-szabadságharc után tudott birtokba venni. A földesúri hatalom mellett viszont a közigazgatásban maradt a Hármas (Kiskun, Nagykun, Jász) Kerület, mely keretét is biztosította a későbbi megváltakozásnak. Az 1745-ös redemptió utáni jogállásról a szerző megállapítja, hogy „számos oiyan jogot élveztek, melyek a nemesek vagy szabad királyi városok jogaihoz hasonlóak, vagy azokkal azonosak voltak. Ugyanis mint Universitas a nemességhez tartoztak, országgyűlésen követeik útján résztvettek ..." A kiváltságos kerületekhen élők sajátos zárt rendet alkottak, melynek kereteit autonóm közigazgatásuk szabta meg. A jogilag egységes jászkun társadalom alapvetően a redemptió alkalmával földet váltó redemptusokra, csak részben földet váltott irredemptusokra és földnélküli zsellérekre tagolódott. Az itt élő armális nemesek valamelyik — általában vagyonosabb — réteghez tartoztak. A vizsgált korszakban végig érvényesült a vagyonos redemptus családok meghatározó szerepe a jászkun községekben és a kerületi testületekben. 92