Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Hudi József: Alfabetizáció és társadalom a XIX. századi Veszprémben: Benda Kálmán emlékének / 38–46. o.

stádiumában, amikor már szégyellnivaló volt az analfabetizmus, kisebb az esé­lye annak, hogy valaki keresztet írjon, amikor „valamennyire" tudott írni. Hogy mennyire, azt csak egyénenként lehetséges vizsgálni. Ha tömegesen ma­radtak fenn adatok, melyek egyazon nézőpontból, felosztási alapról vizsgálha­tók — e lehetőségtől magunkat megfosztani nem tanácsos. Bele kell nyugod­nunk azonban abba, hogy tudásunk e témában még a legtökéletesebb mérési módszerek révén sem lehet teljes. JEGYZETEK 1 Rudolf Schenda: Volk ohne Buch. Studien zur Sozialgeschichte der populáren Lesestoffe. 1770*—1910. Frankfurt am Main, 1970. Reinhard Wittmann: Der lesende Landmann. In: Der Bauer Mittel- und Osteuropas im Sozio-ökonomischen Wánde des 18. und 19. Jahrhunderts. Red. Heinz Ischreyt. Köln—Wien, 1973. 142—196. Furet Frangois — Ozouf Jacques: Lire et écrire: 1' alphbétisation des Fran^ais de Calvin á Jules Ferry. Paris, 1977. I— II. A Nyugat- és Észak-európai kutatások­ról gazdag bibliográfiai adatokat is közöl Péter Bürke: Popular Culture in Early Modern Europe. Maurice Temple Smith Ltd, London, 1978. 2 Benda Kálmán: Az iskoláztatás és írástudás a dunántúli parasztság körében az 1770-es években. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 8. (Szerk. Ka­nyar József) Kaposvár, 1977. 123—133. Benda nem hangsúlyozta azt, hogy ő nem a dunántúli parasztság egészének, hanem csak az úrbéres parasztságnak az írás­tudását vizsgálta. Az úrbéres népesség az összlakosságnak kb. 6/10 részét tette ki. A kontraktualista mezővárosok, a nem úrbéres települések adatainak hiánya sö­tétebbé tette az összképet, bár lényegesen nem módosított volna azon. 3 Miskolczy Ambrus: Az írni tudás és a társadalmi rétegződés Erdélyben az 1820— 30-as években. In: Ráday Gyűjtemény Evkönyve II. 1981. Bp., 1982. 121—135. 4 Tóth István György: Iskolák és analfabéták a szentgotthárdi uradalom falvaiban. In: A felvilágosodás jegyében. Tanulmányok H. Balázs Éva 70. születésnapjára. Bp., 1985. 258—271. Uő.: írásbeliség a körmendi uradalom falvainak paraszti jog­ügyleteiben a XVII—XVIII. században. Levéltári Közlemények LV (1984), 32— 48. Uő.: Jobbágyok, hajdúk, deákok. A körmendi uradalom társadalma a 17. szá­zadban. (Értekezések a történeti tudományok köréből 115.) Bp., 1992. 117—179. 5 Hudi József: írni tudás Veszprém vármegyében a XIX. század közepén. In: A Du­nántúl településtörténete VII. (Szerk. Somfai Balázs) Veszprém, 1989. 457—465. E vizsgálat kimutatta, hogy az 1770-es évek óta óriási fejlődés történt. Míg akkor a fal­vak közel 9/10-ében egyetlen elöljáró sem tudott írni, addig 1849-re megfordult az arány: csak 14 olyan község akadt (a községek 9,5%-a), amelyben egyetlen elöljáró sem írta alá a nevét. Egyébként pedig a falvak 36%-ában minden elöl­járó tudott írni! 6 Agilisnek nevezték azt a jobbágyot, aki nemes lányt vett feleségül, illetve az ő leszármazottaikat. A házassággal a jobbágy — a leánynegyed kihasítása révén — nemes, vagyis adómentes föld birtokába jutott. Mivel csak személye után adó­zott, félnemes társadalmi helyzetbe jutott — az ún. szabadosok csoportjába. 7 Hudi József: Kisnemesi birtokforgalom a Káli-medence falvaiban (1800—1850). In: Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. (Szerk. Lackovits Emőke) Veszprém, 1988. 19—45. Az 1830-as években a többsé­gében nemesek lakta településeken (falvakban és falusias mezővárosokban) a fér­fiak 70, a nők 13%-a tudott írni. Az 1840-es években ez az arány 77:24-re emel­kedett. Településenként azonban igen nagy volt a szóródás. 8 Veszprém Megyei Levéltár (VeML) V. 101. e. bb. Veszprém város feudális kori le­véltára. A szabad királyi városi rangért folytatott küzdelem iratai (1746—1843). sz. n. Acta universa negotium eliberationis civitatis Weszprimiensis tangentia, 1815—1823. 9 Sajnos az összeírásban csak nevek és aláírások vannak, így a forrás szűkös in­formációt ad. 10 Az összeírásban nem szerepelhetnek mindazok, akik nem tartoztak a városi ma­gisztrátus joghatósága alá. Ezek: a nemesek, akik önálló községet alkottak, s a nemesi vármegye irányítása alatt álltak. V. ö. Hudi József: A veszprémi nemesi község önkormányzata a 18—19. században. Comitatus III. (1993), 10. sz. 61—65. Ide sorolhatók továbbá azok, akik közvetlenül uradalmi joghatóság alá tartoztak: a püspöki és káptalani uradalmi alkalmazottak. Nem foglalhatott állást e kérdés­45

Next

/
Oldalképek
Tartalom