Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Hudi József: Alfabetizáció és társadalom a XIX. századi Veszprémben: Benda Kálmán emlékének / 38–46. o.

elmondható. A rendezett tanácsú mezővárosok közül Pápa város feudális kori levéltára — az 1945. évi háborús károk következtében — csak hiányosan, ellenben Veszprém mezőváros feudális kori levéltára csaknem teljes épségében fennmaradt. A városra vonatkozó hiteleshelyi, püspöki és káptalani levéltári és városi levéltári iratok alapján kitűnően vizsgálható Veszprém lakosságának alfabetizációja a XVIII—

XIX. században. Jelen írásunk ehhez az elvégzendő feladathoz kíván néhány adalékot felsorakoztatni. A város levéltárában két olyan forrás is fennmaradt, amely lehetővé teszi, hogy a lakosság bizonyos részének írni tudását 1815-ben és 1848ban megvizsgálhassuk. A dualizmus korában pedig már a népszámlálási statisztikák lehetnek segítségünkre. 1815-ben a városi magisztrátus népgyűlést hívott össze, melyen személyesen kellett nyilatkozniuk a lakosoknak abban a nagy jelentőségű kérdésben, hogy vajon akarják-e a szabad királyi városi jogállást (vagyis vállalják-e a jogi küzdelemmel együtt járó terheket) vagy sem? „A kik tehát akarói, azok egyéniként) megkérdeztettvén, a mennyibe(n) írni tudnak, saját neveiket magok ide írván; — az írást nem tudók pedig neveik után saját kezeikkel keresztet vontak" — olvashatjuk az egyezséglevélben.

8 Ezek után 763 adózó (polgár és nem polgár, illetve földműves) fejezte ki igenlését.

9 Az aláírások és keresztek összesítésével képet alkothatunk a lakosok írástudásáról.

10 1. sz. táblázat A veszprémi adózók írni tudása 1815-ben Az adózók közül összesen írni tud (%) nem tud (%) összesen (%) 357 46,79 406 53,21 763 100,00 1815-ben tehát a városi adózók 47%-a ismerte a betűvetés tudományát, ami magas arányszám, tekintve, hogy a műveltebb rétegek (nemesség, egyházi értelmiség, uradalmi alkalmazottak, zsidóság) nem szerepelnek az összeírásban. Ha őket is hozzávesszük, megállapíthatjuk, hogy Veszprém városában — a XVIII. századi fejlett iskoláztatásnak, a város gazdasági virágzásának köszönhetően — a XIX. század elejére megtörtént a döntő lépés: az írástudás a lakosság többségének a műveltségéhez hozzátartozott. A XVIII. században a többségben lévő katolikusok mellett a protestánsok (evangélikusok és reformátusok) is tartottak fenn elemi iskolát. 1805-ben — élve a nyilvános oktatás jogával — a gazdasági életben (kereskedésben és hiteléletben) nagy szerepet játszó zsidóság is megszervezte a maga elemi iskoláját. Emellett a továbbtanulni vágyó katolikusokat a helyi piarista gimnázium, a reformátusokat a pápai kollégium, az evangélikusokat a soproni líceum várta falai közé. A papi pályára készülő jóreményű ifjú bekerülhetett a helyi püspöki szemináriumba, a pápai vagy debreceni kollégiumba. A zsidó ifjak közül nem egy a bécsi egyetem lépcsőit koptatta. A tanítói hivatásra a Kopácsy József veszprémi püspök által 1835-ben felállított veszprémi tanítóképezde készítette fel a leendő iskolamestereket.

11 Az összeírásból következtetni lehet a veszprémi német polgárság alfabetizációs szintjére is.

12 40