Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Hudi József: Alfabetizáció és társadalom a XIX. századi Veszprémben: Benda Kálmán emlékének / 38–46. o.

2. sz. táblázat A veszprémi német anyanyelvű adózók írni tudása 1815-ben A német adózók közül írni tud (%) nem tud (%) összesen (%) 92 84,40 17 15,60 109 100,00 A német polgárok jóval magasabb írni tudási arányát több tényezővel indokolhatjuk. Eredeti származási helyükről (Ausztriából, Csehországból, s főleg a nyugati német nyelvterületekről) eleve magasabb iskolázottsági szinttel érkeztek. Hogy ezt nemcsak megőrizni, hanem fejleszteni igyekeztek, az sem véletlen. Többségükben iparűzők, kereskedők voltak, akiknek az írni-olvasni tudásra jobban szükségük volt, mint a magyar földműveseknek, s a jobbára földműveléssel foglalkozó magyar kézművesmestereknek, akik mesterségükben csak az év egy részében dolgoztak.

13 A vásárokon ők jól elboldogultak az iskolában elsajátított olvasási-számolási ismeretekkel is. Ha valami írásbeli ügyben segítségre volt szükségük, megkeresték a céhüket, a városi tanácsot, a tanítót vagy valamely ismerősükhöz fordultak tanácsért. Figyelemre méltó körülmény, hogy a németek az adózó népesség valamivel több mint 14%-át tették ki. Etnikai tudatuk erős volt, mert az összlakosságon belüli arányukat a reformkor végén is megtartották.

14 Az alfabetizációs szintjük azonban 1848 után jelentős mértékben csökkenhetett. A jobbágyfelszabadítás után ugyanis a környező német falvakból — Bándról, Herendről, Márkóról — felgyorsult a parasztok beáramlása a megyeszékhely mezőgazdasági övezetébe, a Tizenháromvárosba (a mai Dózsavárosba). Az ő írni tudásuk, iskoláztatásuk meg sem közelítette a német iparos-kereskedő réteg szintjét. Hogy a magyar és német kézműves mesterek új generációja között már nem volt lényeges különbség, azt 1848. évi veszprémi iparos összeírás bizonyítja.

15 Szakmai körökben ismert, hogy Klauzál Gábor, az újonnan kinevezett első független magyar kormány földművelési, ipari és kereskedelmi minisztere 1848 tavaszán — nyilvánvalóan honvédelmi célzattal — országos gyár- és kézművesiparstatisztikai felmérést rendelt el. Az 1848. május 26-án kelt 1118176. sz. rendelet kézműiparra vonatkozó utolsó pontja értelmében a miniszter a céhektől azt is elvárta: „kiszámítandják, hogy legényeik és tanulóik mennyien írástudók és rajzképesek".

16 A veszprémi céhek által készített jelentések alapján érdekes kép bontakozik ki előttünk. 41