Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

szag különböző városaiban főként a magyar művészetről. Miniszteri biztosa volt az 1926. firenzei grafikai és az 1928. firenzei könyvkiállítás magyar csoportjának, s részt vett több olaszországi képzőművészeti kiállítás rendezésében. A II. oszt. magyar érdemkereszt legfelsőbb kitüntetésében részesült. Az olasz koronarend parancsnoka. A pápai jubileumi arany érdemkereszt tulajdonosa." 14 Gerevich Tibor: A Római Magyar Történeti Intézet = Levéltári Közlemények 1924. 200—201. o. MOL K 726 — 1924—93. Az ösztöndíjasokról Id. még: A külföldi magyar intézetek működése és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjak az 1924/25—1941/42. tanévben (Minden tanévről külön füzet jelent meg, az 1924/25. évi címváltozata: A külföldi magyar intézetek megalapítása és 1924/25. évi működése) (Bp. 1925—1944.) A továbbiakban: KÜLFÖLDI, ... tanév. 15 Gróf Klebelsherg Kuno beszédei, cikkei és törvényjavaslatai. 1916—1926 (Bp. 1927.) 234—235. és 249—252. o. 16 Pietro Fedele: Római emlékek. Gróf Klebelsherg Kunó [!]. In.: Gróf Klebelsherg Kunó [!] emlékezete. A gr. Klebelsherg Kunóról szóló emlékbeszédek és megemlékezések. 1932—1938 (Bp. 1938.) 351. o. Persze nem mindenki volt ilyen véleménnyel Klebelsherg olaszországi ténykedéséről. Barcza György vatikáni magyar követ Klebelsherg egy későbbi látogatásáról írta (Barcza 1927 nyarán, tehát az imént említett 1927 tavaszi utat követően lett követ, s 1938-ig töltötte be e tisztet): „Klebelsherg nevetségesen hiú ember volt. Midőn a pápához ment, sokáig tetszelegve nézegette magát fekete díszmagyarjában, a Palatínuson olasz filmfelvételeket készíttetett magáról, azt híve nyilván, hogy Róma még sohasem látott oly nagy államférfit, mint aminek ő képzelte magát. Annak dacára, hogy kultuszminiszter volt, a németen kívül egyetlen nyelvet sem beszélt rendesen. Hóman miniszter főleg aránytalan kövérségével tűnt fel, nyelveket ő sem beszélt, de ő legalább nem élte úgy bele magát a politikai primadonna szerepébe, mint Klébi... Egészében véve a magyar államférfiak legfőbb baja — vonta le a következtetést Barcza —, Rómában is, mint mindenütt külföldön, ahová mentek nyelvtudásuk teljes hiányossága volt. Kivéve Bethlent és Kányát, egyikük sem beszélt a németen kívül más nyelvet... Fellépésük sem volt — egyes kivételekkel — bizony mindig szerencsés, azt hitték, hogy ők, akik Budapesten dicsőített hatalmasságok a saját maguk kis hivatalos köreiben, a külföldön is azok lesznek, ami persze nem volt így, és sokszor félszeg és komikus helyzetek adódtak. Igen kevés európai értelemben vehető exportképes politikusunk volt, és lehetett valaki otthon elismert szaktekintély, a külföldön mégis csak annyit ért, amennyit egyénileg tudott adni, ez pedig gyakran vajmi kevés volt." Barcza György: Diplomataemlékeim 1911—1945. (Bp. 1994.) I. köt. 278. o. 17 Az épület megvételéről ld. Klebelsherg Gerevich Tiborhoz intézett 1927, július 10-i leiratát: „Római tartózkodásom alatt Méltóságoddal együtt... tárgyalásokat folytattam a Palazzo Falconierinek római Collegium Hungaricum /Regia Academia Ungherese/ céljaira való megvétele tárgyában ... A vétel lebonyolítására a szükséges fedezettel rendelkezem, amely a líra mai árfolyama szerint 1 824 000 pengőt tenne ki. Mivel a római magyar Collegium Hungaricum szervezését és megnyitását nem óhajtom tovább halasztani, felkérem Méltóságodat, hogy a Palazzo Falconieri megvételére vonatkozó tárgyalásokat... újból kezdje meg és a vételt jóváhagyásomtól feltételezetten s a fentebbi árhatár figyelembevételével lehetőleg mielőbb létrehozni szíveskedjék... Méltóságod a vételt a Gyűjteményegyetem nevében és részére eszközli, mivel a Falconieri palota annak idején a Gyűjteményegyetem nevére lesz telekkönyvezve. Egyben megbízom Méltóságodat, hogy a Magyar Történeti Intézet elhelyezésére jelenleg szolgáló Fraknói-villa értékesítése ügyében Berzeviczy Albert b.t.t. ö Excellenciájával jóváhagyásomtól feltételezett megállapodást létesíteni és ez alkalommal a Római Magyar Történeti Intézetnek a Collegium Hungaricumhoz való viszonyára nézve is javaslatot kidolgozni szíveskedjék. Ez intézkedésre azért van szükség, mivel elvi okokból egy városban két intézetet nem tarthatok fenn. Római tartózkodásom alkalmával az olasz miniszterelnök úr kilátásba helyezte, hogy a palota vétellel járó kincstári illetékek elengedésére irányuló kérelmet a maga részéről nyomatékosan fogja támogatni, ami további költségektől kímél meg bennünket." (MOL K 726 — 1927— 409.) A minisztertanács 1927. szeptemberében hozzájárult ahhoz, „hogy az 1927/28. évi pótberuházási programba 600 000 P[engő] fel legyen vehető a római Collegium Hungaricum részére ingatlanvétel céljából". (MOL K 27 — 1927. szeptember 2-i ülés, 14. napirendi pont.) 29